1. rész - Viszont látás

 Üdvözlünk mindenkit a Féktelen 2.évadjánál és amint olvashatjátok a címen tényleg ez az első rész az első évadnak. Sokkal több meglepetéssel érkeztünk, mint az előző évad és ami a legfontosabba amit gondoltál az nem biztos úgy lesz. Minden megváltozik! Felfordul az egész sztori a feje tetejére és a végére meg látjuk ki fog a talpán állni. :) 

Jó olvasást gyerekek és akkor, mint az előző évadnál várjuk ám a véleményeket! :)

Eva H. & EsmeeH. xx

*Emma Geller*
~kicsivel később~
A gyomrom összerándult amikor meghallottam az én nevem és óvatosan felálltam. A kezembe nyomtak egy mikrofont míg én nagyokat pislogtam. A torkomba a gombóc óriásira növekedett és végig néztem a terembe lévő embereken. Felét ismerem, de a másik fele számomra idegen. A szemem megállapodott a barátaimon akik mosolyogva figyeltek míg az én arcom lefagyott az "ez most komoly?" arc kifejezésnél. A szemem tovább vándorolt Niallra aki a falnak támaszkodva beszélgetett egy pincér lánnyal. Hogy jutottunk el idáig? Azt magam se tudom. De azt tudom, hogy az egész néhány héttel ezelőtt volt szinte belevésődtek a fejembe csak úgy rohantak le minket a történéseket. Hihetetlen mennyi minden történt velünk.
Na, de kezdjük az elején...

~pár héttel ezelőtt~
Hihetetlenül gyorsan elment ez az egy hónap, de mi ezt mind ki is használtuk rendesen Niallel. A szokásos híven a mai napot is együtt töltöttük Niallel és végig turbékoltuk. Gusztustalanul élveztük egymás társaságát és ráadásul boldogok voltunk. Niall még az első hetünkön szakított Demivel azzal az indokkal, hogy nem bírja tovább nem neki való a távolság persze ezt nem hiszem, hogy bevette, mert az újságok, tévék és rádiók tele vannak Niall Horan titokzatos szöszi barátnőjéről. Felkapott lettem amit sose akartam.
-Na jó nem bírom - csattan fel mellettünk Ellie mire elszakadtunk egymástól és ránéztünk. -Egy hónap alatt nem szóltam semmit, mert ki voltatok már régóta egymásra éhezve, de már sok! A napokba már azt vártam, hogy Niall mikor nyel le téged!
-Ellie - szóltam rá mérgesen.
-Bocsi Em, de nem bírom tovább imádlak titeket és örülök nektek, de már az agyamra mentek - tört ki Ellie. -Idézlek titeket; én így szeretlek, én úgy szeretlek... Komolyan jobban bírtam amikor martátok egymást!
-El - szólt rá mögülem Niall.
-Arg mindegy - viharzott el Ellie.
Valamennyire megértem hisz élete szerelme távol van és Ő nem élheti ezt át csak látja nap, mint nap. Sőt, ha ez nem lenne elég az 1 hónap alatt annyi pletyka terjengett szerelméről és a volt - aki nem volt - barátnőjéről, hogy szegény Ellie totálisan megértem, hogy ki van.
-A bárba van - sóhajtott Niall. Hisz, ha van valami mindig ott vezette le a feszültséget a piába borulva.
-Megígértem Daisyéknek, hogy vigyázok rá - álltam fel és magammal húztam Őt is.
-Akkor most Ellie a gyerekünk - ölelte át a derekam Niall mosolyogva és elkezdte húzogatni a szemöldökét. -Egyenlőre.
-Akármennyire is vágyom az anyaságra nem szülők neked ilyen fiatalon - mosolyogtam rá.
-Szexik a fiatal anyukák - mosolygott rám kajánul.
-Remélem ezt majd más férfi is mondja a játszótéren - vigyorogtam rá.
-Mi? Nem! Nem - rázta a fejét. -Nem lehetsz terhes tőlem 70 éves korodig.
-Imádlak - nevettem el magam és nyakánál fogva magamhoz húztam.
A levegő hiánya miatt távolodtunk el egymástól, de a homlokát a homlokomnak döntette és vigyorgott rám azzal a bugyuta, édes és csókolni való szájával.
-Indulnunk kéne - suttogtam mosolyogva.
Bólintott és elhúzódott tőlem aztán a kezem lejjebb siklott a kezén és mikor felnéztem rá csak mosolygott aztán Ő összekulcsolta kezeinket. Felém nyújtotta másik kezével a napszemüvegem ami létfontosságú a napokba így feltettem ahogy Ő is. Még utoljára egymásra mosolyogtunk és elindultunk az ajtó felé.
A bárhoz vezető út már majdhogynem zökkenő mentesen ment amíg egy ismeretlen lány aki körülbelül 12 éves lehet meg nem állított minket. Pólóján a fiúk díszelegtek és nagyon feszengett amikor Niall levette a szeméről a napszemüveget és rájött ki is Ő.
-Te..te... te... - dadogott.
-Igen, én vagyok - mosolygott rá Niall. -Adok autogramot még képet is sőt kérdezhetsz is egyet, de nem szólsz senkinek.
-I-i-i... igen - bólogatott szaporán viszont elég izgatott volt.
A táskámból elővettem egy papírlapot és egy tollat amit Niallnak nyújtottam és akkor vett észre a kis csaj. Szerencsére én nem vettem le magamról a napszemüveget így nem sejt semmit csak amit már alapból tudod, hogy szőke vagyok.
Niall aláírta neki a papírt és átnyújtotta a lánynak aki remegő kézzel elfogadta aztán a telefonját nekem adta oda én megtettem a dolgom hisz az 1 hónap alatt nem először kértek tőle fotót és autogramot.
-Köszi - mosolygott rám a lány amikor visszaadtam neki a képet. -Nagyon kedves lány vagy!
-Köszönöm - mosolyogtam rá.
-Nem lenne baj, ha... mindkettőtökkel... - dadogott és a földet bámulta.
Niallra néztem mire csak mosolygott.
-Nem baj csinálunk veled mindketten képet - mosolygott Niall mire az én szemeim a napszemüveg mögött kitágultak. Tessék? -Csak egy bökkenő lenne, hogy a barátnőmön lenne a napszemüvege a fotósok miatt.
Milyen jól hangzik az, hogy a barátnőm. Igen én vagyok Niall Horan barátnője! Wao ezt még fejbe kimondani is fura.  
-Nem baj - legyintett a kislány csillogó szemekkel.
A kislány két oldalára álltunk és vágtuk valamilyen bugyuta, mosolygós fejet mire kattant is a telefon és meglett a kép.
-Köszönöm - ölelt át a kislány.
-Szívesen - öleltem vissza. Furcsa hisz egyik rajongó se tette eddig ezt velem általában csak a nevemről érdeklődtek amire sose adtam választ.
Amint elengedett Niall közelebb vont magához, de a mosoly a szájáról levakarhatatlan volt míg a kislány feszülten állt előttünk.
-Mi a kérdésed? - kérdeztem tőle mosolyogva.
-Mióta vagytok együtt? - kérdezte mosolyogva. -Véleményem szerint nagyon cukik vagyunk és várom amikor már végre hivatalosan is bejelentik, hogy együtt vagytok és megtudom a neved.
Hihetetlenül jól estek a szavai már a sírás határain álltam sőt már éreztem ahogy a szemem bekönnyesedik, de csak mosolyogtam rá. Miért nem tud minden rajongó ilyen lenni? Hisz vannak olyanok is akik elítélnek már csak azért is, hogy Niall nincs a turnén ami miatt igazat adok nekik hisz én magam is el rugdostam volna, de mit tehetek kitartó.
-Egy hónapja - mosolygott Niall és láttam szemeibe, hogy újra visszaemlékezett valamire. -Vagyis már több ideje ismerem csak hülye voltam.
Az első találkozásunkra emlékezett vissza na igen az a nap nekem is az emlékeimbe égett már csak miatta is.
-Wao - mosolygott a kislány.
Elköszöntünk a kislánytól aki még utoljára megölelt minket aztán Niall visszatette a napszemüvegét és meg se álltunk a bárig.
A bárhoz érve megláttuk Elliet aki magányosan iszogat a bokszba így odasiettünk hozzá és leültünk elé. Gyorsan elhúztam tőle a sört mire rám meredt.
-Kicsit késtünk, de akkor se iszol már - mondtam határozattan.
-Anyám helyett az anyám vagy? - forgatta meg a szemét Ellie.
-Ne feleselj anyáddal kisasszony - mordult rá Niall. Kicsit túl játssza a szerepét.
Ellie felhorkantott mire csak ránézett amolyan "neked mi bajod" nézéssel.  Megveregettem Niall vállát és csak megráztam a fejem, hogy ezt bízza rám.
-Ellie nem piálhatsz annyit - kezdtem.
-Daisy elmondta - morogta Ellie.
-El hát, de nyugi csak én tudom - mondtam és mellettem ülő szöszi felé böktem és megráztam a fejem.
-Remek - forgatta meg a szemét Ellie.
-Ellie nem temetheted az érzelmeid a piálásba - kezdtem el újra. -Tudom most rád járt a rúd a napokba és tudom, hogy mi se vagyunk nagy társaság, de inkább kiabálj velünk és elküldöm Niallt és kiönthetted a szíved, de ne igyál annyit.
-Em nem érted - rázta a fejét és a sörét nyújt mire Niallhoz löktem aki lehúzta. -Na! Jössz egy sörrel!
-Nem jön neked semmivel - néztem rá szúrós tekintettel. -Öntsd ki a szíved! Ne a pohárba öntsd a bánatod, hanem mond el.
-Mit mondjak? Azt, hogy szerelmes vagyok? - tört ki magából mire megráztam a fejem pedig pontosan tudtam, hogy ezt kéne kimondani, de az neki túl könnyű lenne. -Helyes, mert ez sose fogom kimondani!
-Szeret téged - mondtam mire felhorkantott. -Tudom nem úgy néz ki, de hidd el nekem beszéltem vele míg te meg se hallgatod és mindent elmondott.
-Nem is fogom! Elment és nem is jön vissza  hála az égnek - állt fel miközben már kiabált. -Ott rohadjon meg...
Nem tudta befejezni, mert épp akkor lépett be valaki az ajtón ami félbe szakította. Gyorsan oda fordultam én is és meg láttam a barátaimat az ajtóba középen meg Louis állt aki végig Elliet nézte.
Pár percig vártunk hátha egyik megmozdul a másik irányába, de semmi sem történt. A csend frusztráló volt sőt nem csak engem zavart, hanem az ajtóba álló embereket is sőt az ismeretleneket is zavarta.
Megráztam a fejem és átmásztam Niallon szó szerint és felálltam.
-Erica - rohantam legjobb barátnőm és unokatestvérem felé. -Hiányoztál.
-Nekem is főleg a kávéd - mosolygott rám.
-Hé és a bátyádat el is felejted - jelent meg vigyorogva Ben.
-Bátyus - ugrottam fel rá.
-Oh még mindig nehéz vagy - nevetett.
-Cseszd meg - nevetettem és leugrottam róla.
Jack hátulról megfogta a derekam és megpörgetett én meg kuncogva szabadultam meg tőle és megöleltem. Daisy és Penny is a nyakamba ugrott akiket szintén megöleltem aztán Marvin és Luke ölelt meg és végén a fiúk vontak magukhoz.
-Láttunk a hírekbe titokzatos szőke lány - nevetett Zayn.
-Balfék vagy még mindig - öleltem meg mosolyogva. -Hol van Pezz és Soph?
-Pezz turnézik Ő utánuk megyünk majd - mosolygott Zayn mire "uu"-ztam egyet mosolyogva.
-Soph meg a családjával van - szomorodott el Liam.
-Jaj te hős szerelmes - öleltem át Liamet.
Niall is odatrappolt mellém és Ő is intett mindenkinek mire a fiúk már elkezdték piszkálni, de nem igen figyeltem rájuk, mert végig a két párost néztem akik meg se moccantak még mindig.
Louis felé lépkedtem és lábujjhegyre állva a füléhez hajoltam.
-Menj már a fenébe - suttogtam a fülébe hangosan és meglöktem mire feleszmélt és pont időbe, mert majd nem pofára esett.
Mérgesen visszanézett rám, de én elfordítottam a fejem, mintha a többiekre figyelnék, de persze végig vigyorogtam. Louis odabattyogott Elliehez, de akkor Ellie hirtelen felpofozta aztán a nyakánál fogva megcsókolta. A csók után ismét kapott egy pofont amire már a többiek is feleszméltek.
-Áu - húzta el a száját Harry.
Ellie magyarázott valamit Louisnak, de sajnos nem tudok szájról olvasni így semmit se értettem.
Elfordítottam a fejem és a barátaim még mindig nagyon elmélyülve beszélgettek így áttörtem rajtuk vigyorogva és a pulthoz lépkedtem. Kértem magamnak egy sört aztán visszamentem a többiekhez és érdeklődve figyeltem Őket miközben a sörömet kortyoltam. Néha egyszer bólogattam is, mintha valami izgalmas dolog lenne, de nem igen figyeltem.
Hirtelen Niall fogta meg a derekam és húzott magához közelebb.
-Én is kapok? - mosolygott rám és a sörömre bökött.
-Hozzál magadnak - mondtam mosolyogva és beleittam a sörömbe.
-A tiéd édesebb - vigyorgott és a sörömet kivette a kezemből és száját a számra tapasztotta igaz csak egy puszira, de az is a fellegekbe repített. -Mondtam, hogy édesebb! - Nyalta meg az alsó ajkát amikor elhúzódtunk. Annyira izgatóan szexi!
Beleharaptam alsó ajkamba mire a szemei kikerekedtek és jött volna ismét közelebb hozzám, de a kezemet a mellkasára helyeztem.
-Kegyetlen játék ez - mosolyogtam rá.
-Gonosz vagy - mormogta a fülembe mire a pulzusom az egekbe emelkedett.Keze lejjebb vándorolt és belemarkolt a fenekembe. -De a játék az játék.
-Ööö zavarunk? - szólaltak meg a többiek mellettünk mire eltávolodtunk egymástól.
-Srácok ne előttünk dugjatok bár megnézném Emmát pucéran - mosolygott Hazza kacéran.
-Harry - mordult rá Niall.
-Arra várhatsz Harold - ütögettem meg a vállát.
-Bár nem hiszem, hogy jobb a tested hisz Erica teste mindent visz - vonta meg a vállát Harry.
-Láttad volna - nevetett Niall mire hasba vágtam.
-Frusztráló azt hallani, hogy a húgomnak milyen jó teste van - szólalt meg Ben.
-Egyet értek - morogta Jack.
Daisy közelebb ment Benhez és megcsókolta aztán hozzá bújt.
-Engem bezzeg senki se vigasztal - csattant fel Jack.
-Elhagytak az egy éjszakás kalandjaid? - néztem rá sajnálattal miközben visszatartottam a nevetést.
-Haha - nevetett gúnyosan Jack.
-Állapodj már meg valakinél te is - szólt rá Erica aki Harry mellkasának dőlt.
-Élvezem az életet - mondta Jack és lepacsizott Lukeal.
-Akkor minek panaszkodsz? - kérdezte Penny.
-Mert ma még nem szedtem fel csajt - duzzogott unokatestvérem mire bólintottunk.
A többiek is kértek egy sört amire Ellie és Louis is visszajött így Ők is kértek egy sört, hogy koccintani tudjunk, de nem tudtam nem észrevenni, hogy Ellie és Louis között a feszültség nőtt még akkor is amikor koccintottak hisz akkor majd nem széttörték az üveget.
Leültünk a bokszba és a többiek elkezdték mesélni mi is történt velük, kikkel találkoztak és, hogy mik voltak a turné alatt. A fiúk még párszor piszkálták Niallt vagyis ez azt jelenti, hogy minden mondatukba volt egy rész ami Niallnak szólt amin csak nevettem, de a fejem a vállára hajtottam és néha egyszer felnéztem rá, hogy rámosolyogva, vagy csak lássa milyen jót nevetek amire csak kínzást kapok. Olyan szörnyű még a poént se érti! Szerencséje az, hogy szeretem és nem tudok ráharagudni és csak belemegyek én is a játékaiba.


*Ellie Stinson*
Letelt az egy hónap, nemsokára Phoebe és Joey esküvője jön, a banda másik része pedig hazajön a turnéról, a fiúkkal együtt. Mindent akarok, csak Őt nem, túl sokat bántott, úgy, hogy nem is beszéltünk. Sophia elmesélte, hogy milyen nagy vita volt köztük az sms miatt amit Louis küldött, de mégis megbeszélték és Louis nem szakított. Talán ezért tört össze nagyon a szívem, mert azt mondta, hogy a nagy veszekedés szakítással végződik, aztán mégis jobb a kapcsolatuk, mint valaha.
Nagy kiabálásomat az zavarta meg, hogy a bejárati ajtó csapódott. Összeszorítottam a szemeimet és próbáltam lenyugtatni magam, kevés sikerrel. Emma felpattan és odarohan hozzájuk, őt pedig Niall követi. Megfordultam és Louisval találtam szemben magam. Szemeztünk egy jó ideig és már idegesített a többiek feszült figyelme, így nagy léptekkel közelítettem felé és felpofoztam. Hihetetlenül megsajnáltam, így megcsókoltam. Édes ajkai újra az enyémeken táncoltak, és ez hihetetlen érzés volt, de az agyam gyorsan kapcsolt. A csók után újabb, erősebb pofont kapott tőlem.
- Áú! - hallottam meg Harry hangját.
- Hagy magyarázzam meg El, kérlek. - fogta meg a kezemet.
- Ne hívj Elnek mikor a barátnődet is úgy becézed. - mordultam rá. Egyenesen az asztalhoz húzott, ahol eddig ültem Emmával és Niallel. - Nem érdekel a magyarázatod. - ráztam meg a fejemet.
- Nézd.. Én nem szeretem Eleanort már.
- Mégis azt mondtad az egyik interjúdba.. Hogy mindennél jobban szereted őt. - szinte kiabáltam.
- Hagy mondjam végig. - sóhajtott. - Szakítani akartam és akarok is, de nem tehetem. - mondta halkan.
- Ja persze, nem teheted, vagy csak nem akarod? - húztam fel a szemöldökömet.
- Kérlek Ellie, ne legyél ilyen. Ne mondj le rólam. - a szemébe könnyeket vélek felfedezni. Ez az Louis sírj csak, érezd úgy magad ahogyan én.
- Egy valamit jegyezz meg. - hajoltam kicsit közelebb hozzá. - Nekünk nincs jövőnk! - sziszegtem fogaim mögül.
- Ellie, legszívesebben úgy elmondanám az igazat, de nem tehetem. Értsd meg és kérlek ne viselkedj így, mert szeretlek. - mondta és kitörölt a szeméből egy könnycseppet.
- Tudod mennyit sírtam miattad? Két hétig bezárkóztam a szobámba, fegyvert tartottam a kezemben és végignéztem ahogy azok ketten nyalják egymást, miközben tudtam, hogy te ugyan így viselkedsz Eleanorral. És a barátaim meg se próbáltak téged jobb irányba lökdösni, mert pont leszarják mi van velem. Ez után fogadjam őket nagy mosollyal? Komolyan Louis? Nem akarok szenvedni többé miattad. - halk voltam és érthető, vagyis remélem megértette.
- Ha tudnál mindent, ha elmondhatnék mindent, akkor megértenéd és hinnél nekem, de nem tehetem. - hajtotta le a fejét.
- Összetörted a szívemet! - éreztem már gyengeségem jeleit, ezért inkább felálltam és odasétáltam a többiekhez, Louis pedig követett. A feszültséget nehezen lehet nem észrevenni köztünk Louisval, mindenesetre kértem egy pohár whiskeyt, Louis is kért egyet és mikor koccintottunk a poharam megrepedt, bár nem csodálom. Visszamentünk mindannyian a boxhoz és a többiek elkezdték mondani, hogy mik is történtek velük, de annyira nem érdekelt, még az sem, hogy Niallt piszkálják. Legszívesebben most hazamennék és csak sírnék, de nem tehetem, szóval inkább leiszom magam. Visszamentem a pulthoz és kértem még két pohár vodkát majd újra leültem a helyemre.
- Kinek hoztad? - kérdezte mosolyogva Daisy.
- Magamnak. - mondtam durván és lehúztam az első poharat.
- Ellie, kérlek... - kezdett bele Penny.
- Nem érdekel mit akarsz és, hogy mennyire féltesz. Nem tud meghatni. - rántottam meg a vállamat és mikor a második poharamat húztam volna le valaki megfogta a kezemet én pedig megforgattam a szemeimet. - Apa, kérlek. - sóhajtottam mire kivette a kezemből a piát.
- Komolyan? Nem hogy segítenél öltönyt választani apádnak és Joeynak. Megígérted. - morogta apu.
- Aha, az akkor volt mikor azok ketten falták egymást nulla huszonnégyben én pedig nem tudtam mit kezdeni magammal. Már tudok mit kezdeni magammal. - mosolyogtam rá és próbáltam kivenni a piát a kezéből sikertelenül. - Oké, akkor kérek másikat. - morogtam és próbáltam felállni, de apu visszalökött.
- Öm Barney? Ezen az öltönyön mindig volt itt egy folt? - jött be Joey.
- Mi??? Ne! Hozzá ne merj érni! Ez az öltöny volt rajtam mikor megszületett Ellie! hogy merted elhozni? Bolond vagy? - akadt ki apu, kapva az alkalmon kivettem a kezéből a vodkámat és lehúztam.
- Ellie. - rázta a fejét Daisy.
- Mi van? - mordulok rá és eléggé csúnyán néztem. - Mind bekaphatjátok. - sziszegtem a fogaim mögül ekkor hallottam, hogy csapódott a bár ajtó. Oda néztem és egyenesen Zayn mosolygott vissza rám. Hirtelen pattantam fel és futottam felé majd a nyakába kötöttem ki. Az egyetlen ember akit érdekelt, hogy mi van velem.
- Oké, kislányom most jössz haza. - sóhajtotta apu miután Zaynnel a többiekhez mentünk, én pedig hevesen megráztam a fejemet, hogy nem. - Úgy érzem kezdek csődöt mondani apaként. - sóhajtotta miután a pulthoz lépkedtem, de ezt még tisztán hallottam.
- Barney bácsi, jó apa vagy. - hallottam meg Penny mosolygós hangját. Sóhajtva fordultam vissza és megöleltem aput.
- Nem iszok, ti pedig menjetek öltönyöket nézni. - mosolyogtam rá és megsimítottam a borostás arcát. Hálásan mosolygott rám és egy puszi után el is tűnt. Beletörődve a sorsomba ültem le Erica és Daisy mellé.
- Szóval, érdekes dologra lettünk figyelmesek. -szólalt meg Erica.
- Még pedig? - kérdezte Emma.
- A facebookon böngésztem mikor megláttam egy képet magamról és Luxról. - mesélte Daisy és közben a telefonját nyomkodta. - Aztán kitágult szemekkel néztem a profil nevét. "Daisy E. Fanpage" - mutatta a telefonján az oldalt. Hitetlenkedve nevettem.
- Aztán egyre több rajongói oldalon megtaláltuk magunkról a képeket, aztán találtunk egy anti fanoldalt rólad. - fejezte be Penny nekem meg kitágultak a szemeim.
- Mi van? - kérdeztem mérgesen.
- Egy rajongói oldalon láttuk, hogy a főszerkesztő csaj megkért mindenkit, hogy tiltsa és jelentse az oldalt, mert te is emberből vagy és nem rossz szándék vezérel. - mondta Liam.
- Zárójelbe pedig odaírta, hogy Elounornak már úgyis régen vége. - mondta Harry mosolyogva. Hitetlenkedve hallgattam őket, de jól esett, hogy csomó rajongó szerint szép vagyok és nem kéne utálni. Végül is rohadtul hiányoztak a barátaim, és boldog voltam, hogy a legjobb barátnőmet újra megölelhettem úgy, hogy nem haragszok rá. Végül is a barátaim, nem haragudhatok örökre. Ezt a boldog idillt Louis szakította meg.
- Azért elszomorít, hogy ennyire nem szeretik azt a lányt akivel együtt vagyok. - a gúnyos mosoly ott ült a szája szélén.
- Mi a franc haver? - értetlenkedett Zayn.
- Asszem megyek túlkompenzálni. - morogtam és nagy nehezen elkezdtem kivergődni a többiektől.
- Az mi? - érdeklődött Perrie.
- A túlkompenzálás annyit tesz, mint, hogy Marvin imádta az egy éjszakás kalandjait, de vége lett a korszaknak és most csak egy lányra koncentrál. - mondta Daisy.
- Óóó.. És El most mit fog túlkompenzálni? - kérdezte Niall.
- Szerinted? - húztam fel a szemöldökömet és magammal rántottam Lukeot is. - Most "Ismered Elliet?" fogunk játszani. - veregettem meg a vállát.
- Nem. Nem veszek részt a hülye játékaidban amikkel Louist akarod féltékennyé tenni. - rázta a fejét.
- Nevetséges vagy. Nem akarok senkit féltékennyé tenni. - forgattam meg a szemeimet.
- Ellie? - egy mély hang szólított meg, én pedig gyorsan megfordultam.
- Jajj, ne. - hallottam meg Penny hangját.
- Ki ez? - kérdezte Perrie.
- Nick. - lepődtem meg és nagyokat pislogtam.
- Drágáim, ismerjétek meg Nicket, azt a srácot, aki elvette El szüzességét. - mondta Marvin én pedig mérgesen rá néztem, majd vissza Nickre. Sokkal jobban néz ki, magasabb lett és ki van gyúrva. Barna haja, most rövid volt, de a kék szemei még mindig ugyan úgy világítottak és kiemelték a napbarnított bőrét. A számat gúnyos mosolyra húztam és megöleltem a srácot, akihez lábujjhegyre kellett állnom. Mikor elváltunk megéreztem egy erős kezet a vállamon és már tudtam, hogy az Marvin. Kezet fogott régi legjobb haverjával, de engem nem engedett el.
- Marvin! Mióta is nem találkoztunk? - mosolygott Nick én pedig próbáltam kiszabadulni Marvin szorításából. Megéreztem Daisy vaníliás illatát, így felé fordultam. - Hm, a húgod még kívánatosabb lett. - nevetett Nick.
- Te faszfej! Eljegyeztek! - mutatta fel bal kezét Dais, Nick képéről pedig lefagyott a mosoly, az enyémre pedig ráfagyott.
- Nick, nem iszunk meg valamit? - érdeklődtem meg.
- Dehogynem kicsi, te is szép nővé lettél. Gondolom tapasztalatod már bőven van, nem úgy, mikor utoljára találkoztunk. - nevetett fel és egyáltalán nem zavart, hogy a többiek előtt mondja ezt.
- Megmutathatom, ha érdekel. - mosolyogtam és sikerült végleg kiszabadulnom Marvin kezei közül, de egyből karom után kapott.
- Ne süllyedj vissza arra a szintre, kérlek. - a szeme csillogott a csalódottságtól, de pontosan tudom, hogy mit csinálok.
- Marvin! Már több mint két hónapja nem volt orgazmusom! Kivagyok éhezve!! - nem beszéltem hangosan, mert ez már ciki lenne, ha más is meghallaná.
- Pont ez a lényeg! Tudjuk ki miatt tettél le arról az egészről, hogy minden nap más pasi dugjon téged! - csatlakozott Daisy.
- Láthatólag őt nem érdekli, mert azt se tudja, hogy mit akar én pedig nem fogok örökké várni rá, vártam már eleget. - erre nem tudtak mit mondani, úgyhogy otthagytam őket és megindultam Nick után.

*Daisy Eriksen szemszöge*
A gyűrűmet forgatva ültem vissza Ben mellé, de lelkiismeret furdalásom volt, mert abban reménykedtem, hogy nem megy el vele, erre tessék.
- Szóval, ez a srác vette el Ellie szüzességét? - kérdezte Zayn.
- A legjobb haverom volt évekig, aztán sokáig ráakart mászni a húgomra, de elérhetetlen volt számára, meg nem is engedtem volna, hisz Daisy a húgom, nem adom ilyen idióták kezébe, mellesleg akkor 14 évesek voltak Ellivel. - magyarázta a bátyám.
- Állj, 14 évesen vesztette el? - kérdezte Harry. - Ez menő. - nevetett mire Erica hasba vágta.
- És Elliet miért nem védted meg? - kérdezte Louis és szinte ölni tudott volna a szemével, az állkapcsát befeszítette, ahogyan a kezei is ökölbe szorultak.
- Nehogy azt hidd, hogy nem tettem meg. Megtettem, de már akkor ilyen makacs, akaratos és sokkal okosabb volt nálunk. Kijátszott teljesen és mikor odaértem már megtették. Én sem akartam, hogy az legyen, utána meg is szakadt a kapcsolatom Nickkel.
- Senki nem hibáztat. - rázta meg a fejét Penny.
- Kell egy közbelépés. - sóhajtottam.
- Az már megint mi a franc? - érdeklődött Emma.
- Közbelépés. - mondta Luke és megegyeztünk, hogy holnap náluk tartjuk a közbelépést és én viszem oda Elliet Marvinnal. Beavattuk a többieket és Louis félrehívott engem, viszont Emmát most alig tudtuk lerázni. Átültünk egy másik asztalhoz és szokásomhoz híven mostanában ilyenkor mindig a gyűrűmet forgatom.
- Feladom Daisy.. Soha nem lehetek vele együtt amíg a Modest! nem engedélyezi a szakítást Eleanorral. - rázta meg a fejét és több lány elkezdett felé kacsintgatni, így inkább elfordult teljesen.
- Louis, tudom, hogy nehéz, ezt te is tudtad mikor belementél. Ne haragudj, de én még mindig bízok bennetek és hidd el már nem kell sok! - mosolyogtam rá, mert a változás Ellienél fantasztikus, kivéve az előbbit, hogy elhúzott Nickkel.
- Dais, én beleszerettem ebbe a lányba, de ő le se szar engem. Szerinted ez milyen érzés? Tudom, hogy felnőtt ember vagyok, de teljesen elcsavarta a fejemet. Minden percben magamhoz akarom ölelni és baszki már rohadtul vágyom rá!  - csapott az asztalra az utolsó pár szónál. Összerezzentem és lehajtottam a fejemet, mivel én erőltettem annyira ezt az egészet és most mind a ketten szívnak, mert Ellie is szereti őt, csak fél.
- Tudod, hogy fél a kötődéstől és nem tudja, hogy hogyan kell szeretni. - csak ennyit tudtam kinyögni, de nem tudtam a szemébe nézni, én soha nem leszek az az Ellie fajta, hogy magabiztosan, szemtől-szembe beszéljek az emberekkel.
- Londonban mégis tökéletes volt minden. Itt miért nem lehet az? Élvezte, hogy mellette vagyok és olyan dolgokat tettem vele, amit más még nem. - tudom mire céloz, semmi perverz természetesen, de mégsem tudtam mit mondani erre, ugyanis Emma is megjelent.
Másnap a bátyámmal és Ellivel sétáltunk haza, úgyhogy ideje volt elmondani barátnőmnek, hogy hova is megyünk.
- Egy közbelépés lesz. - mondta Marvin és átkarolta Ellie vállát majd az enyémet is.
- Pennynek lesz, hogy végre észrevegye, hogy vonzódsz hozzá?? Vagy Harrynek, hogy vigye el Ericát egy rendes randira? Tudom már! Louisnak lesz, hogy döntse el végre mit akar. - találgatott, de még csak nem is sejti, hogy miatta van. Lassan megérkeztünk a lakásunkhoz és a nappaliba a többiek már beavatva álltak a tábla alatt. - Na, jó, hogy mind itt vagytok. Drága Luke, mindannyian szeretünk, de ideje lenne...
- Ellie ülj le. - kérte Marvin mielőtt El nagy hülyeséget mond.
- De nem annak kell leülnie, akinek a közbelépés szól? - érdeklődött és felhúzta a szemöldökét.
- Igen drágám.. - húzta el a száját Penny.
- A francba.. Ugye az ivászatról van szó? - kérdezte, mire Luke a kezébe nyomott egy pohár whiskeyt. - A picsába.. - mondta és egyből lehúzta a poharat.
- Drága Ellie... - idézte Luke az előbb elhangzott megszólítást. - Aggódunk érted. Azt hittük, hogy már megismerhetjük azt a szőke csajt, akivel csak kiskorunkban volt szerencsénk találkozni. Hidd el, hogy értékes személy és ember vagy, nem szeretnénk elveszíteni téged. Kérlek kövesd azt az utat, amit eddig. Louisval vagy Louis nélkül, az mindegy, de jobban szeretem azt az Elliet, aki nem megy fel minden nap máshoz. Szeretlek. - fejezte be Luke.
- Miért nem tudtok elfogadni? - háborodott fel.
- Na idefigyelj! - löktem vissza a kanapéra.
- Hé!! Hol marad a "Drága Ellie"? - érdeklődött, de nagyon felbosszantott.
- Leszarom, hogy mi volt a múltadba, de jegyezd meg, ha ezt folytatod mindannyiunkat elveszíted! Nyisd ki a szemeidet és vedd észre, hogy kik vesznek körül. Kurvára szeretünk és szeretnénk, ha Nick lenne az utolsó a "Hány csávót tudok felszedni New Yorkban" listádról.
- Igazából... Aznap éjjel miután Nicknél voltam, elhúztam és belebotlottam egy srácba... csávóba.. férfiba... Szóval nem Nick az utolsó.. - magyarázta.
- Esküszöm hánynom kell tőled. - morogta Marvin és megforgatta a szemeit.
- Köszönöm. - sóhajtott Ellie. - Van még ebből? - emelte meg a poharat mire Louis guggolt le elé. El sem tudom képzelni, hogy ezek után mennyire nehéz lehet a szemébe néznie, a tudat, hogy ő tartja magát, sőt Ellie is tartotta magát, mert szeretik egymást, most megbomlott, mert Ellie elgyengült.
- Els, Honey...
- Ne haragudj. - szörnyen halk volt, de Louis megértette.
- Nem tartozol magyarázattal. - mondta Louis és megsimította barátnőm arcát, engem rettentően kirázott a hideg, hogy mennyire édesek.
- De ne haragudj.. - kérlelte hangosabban Ellie.
- Nem haragszom, te buta. - nevetett fel Louis és megölelte a szomorú Elliet.
- Csókot! Csókot! Csókot! - kezdte el kántálni Perrie, amibe mindenki csatlakozott, viszont Louis csak egy halvány szájra puszit adott Elnek majd leült mellé.
- Oké! Audrin féle szabály! Ha rossz vagy elveszem az egyik játékodat. Ellie, ez esetben két játékot veszek el tőled, mert folyton berúgsz és megint kezded azt az életet. - lépett be anyu egy nagy táskával.
- Mit csinálsz? - kérdezte Marvin.
- Először is, az összes kotonodat elvettem, ez nem jár vissza ha jó vagy! Másodszorra minden kihívó ruhádat elhoztam a szekrényedből, tehát marad a melegítő drágám, vagy felveszed Daisy cuccait. - mondta anyu mire Ellie ledöbbenten nézett.
- De Lily néni!! - könyörgött barátnőm. - Csak pár ruhadarabot ne. - de ez mind hatástalan volt anyára nézve, mi pedig nagyon jól szórakoztunk Ellie veszteségén. Louis simogatta Ellie hátát nyugtatás képpen, mire barátnőm beleborult az ölébe.
- Veszek neked pár ruhát, nyugi. - nevetett Louis.
- Nem kell. - morogta El, de amint Louis elkezdte simogatni a hátát lenyugodott.
- Ezt hívják szerelemnek. - nevetett Penny és rájuk mutatott.
- Eww.. - motyogta El és úgy tett, mintha hányna. Ha tudná, hogy ő már rég szerelmes tuti kiborulna.