*Emma Geller*
-Emma Geller szakadj le a pasidról - rontott be Phoebe néni mire Niallra nézek akinek most csak az ölébe ülők és nem is csókolóztunk csupán beszélgettünk. -Ja, hogy most nem smaciztok. Betegek vagytok?
-Nem - mondtam összeráncolt homlokokkal.
-Szakítottatok? - kérdezte Phoebe néni.
-Nem - mondta Niall.
-Nem tudunk róla - forgattam meg a szemem.
-Furcsa - vonta meg a vállát Phoebe néni. -Na mindegy a lányokkal beszéltem és Ők a szalonba várnak a koszorúslány ruha próba miatt. Szóval gyerünk! - Rántotta meg a karom ezzel kihúzva Niall öléből.
-Majd jövők - integettem Niallnak mire Ő csak rám mosolygott.
Phoebe néni kihúzott a kávézóból és az utcán már elengedett. Elindultunk a szalon felé, de elé álltam és kérdően ránéztem.
-Mi van? Elkésünk - háborodik fel.
-Megmagyaráznád mi van - kértem számon karba tett kézzel.
-Semmi csak - kezdte, de megakadt mire érdeklődve figyeltem. -Csak szerintem, vagyis szerintünk sokat vagytok együtt!
-Tessék? - kérdeztem ledöbbenve.
Szerintem normális, ha a barátommal vagyok akit egy ideig nem fogok látni és hiányozni fog, de nem fogok vele menni a családom miatt így amíg itt van vele szeretnék lenni. Jó persze a barátaimmal is szeretnék lenni és velük is eltöltötök időt, de.... Nincs, de! Most az egyszer nekem van igazam, ha törik, ha szakad. Egész életembe eltűrtem, hogy sose lett igazam, de most már tudom, hogy nekem van igazam hisz minden normális pár együtt van többet az utolsó percig. Hisz a példa Daisy és Ben! Vagy Harry és Erica. Ő rájuk miért nem panaszkodik?
-Semmi inkább nem mondtam semmit - rázta a fejét Phoebe néni. -Inkább megyünk! - Belém karolt és inkább csendben mentünk egymás mellette, de még mindig nem tudtam feldolgozni ezt az egészet.
A szalonhoz érve a többiek már bent várnak minket egy épp aktuális ruhába bár nem hiszem ez lesz az igazi.
-Okés én ezt tuti ne veszem fel - húzogatta a ruhát Ellie.
-A menyasszony ezt nézte ki maguknak - mondta a tervező.
Mindannyian Phoebe nénire néztünk aki csak kitárta a karját mosolyogva. Én se szívesen venném fel a ruhát a színe gyönyörű kék színű, de az alap ruha valami borzalmas. Mindenhol fodor terítette és a legrosszabb, hogy rövid ujjú. Tisztázzunk valamit; nem az őskorba vagyunk!
-Phoebe ez a ruha borzalmas - mondta Penny.
-A színe szép - mondta Daisy.
-De ez a sok fodor - morogta Erica.
-És a rövid ujjú ruha se divat már - mondta Soph.
-Na meg egy toll? A mellnél? Minek? - akadt ki Pezz.
-Nézzük meg a fő koszorúslányomnak, hogy áll és Ő dönt - húzott maga mellé Phoebe néni.
-Kizárt, hogy én abba belebújjak - csóváltam hevesen a fejem, de tudtam nem győzhetek egy menyasszonnyal szemben.
Felrángatták rám a ruhát sőt mivel én vagyok az állítólagos fő koszorúslány még egy idétlen kalapot is tettek a fejemre.
-Adjatok egy botot és én leszek a kis bárányos pásztoros lány - morogtam.
-Kér? Van - lelkendezett mellettem a tervező mire ránéztem amolyan maga viccel velem fejjel.
A többiek hangos nevetése térített vissza, hogy rájuk nézzek és pont akkor hallattak el a kirakat előtt páran akik szintén jót nevettek rajtam.
-Ha Emmán egy kalap lesz vállalom a ruhát - nevetett Ellie.
-A bot a kezébe is jó lenne és tökéletes - folytatta nevetve Penny.
-Em gondolkoztál azon, hogy szerepelj így egy színházba - nevetett Soph.
-Szerintem, ha így dolgoznál mindennap többen jönnének - nevetett Pezz.
Még Erica és Daisy is ellőt egy poént míg én csak hallgattam Őket, de az már kiakasztott amikor Phoebe néni is adott rá egy lapáttal. Ezt nem hiszem el!
-Vége? - kérdeztem mire nevetve bólintottak.
A szemem megint az ablakra tekintett, de ott 2 ismerős alak volt. A kalapot az arcomra húztam és vártam mikor vesznek észre, mert igen észrevettek.
-Em - rohant be Louis és Zayn nevetve aztán a többiekre néztek. -Hú remélem ebbe lesztek ti is!
-Pofa be Tomlinson - morogta Ellie.
-Mit akartok ti is életem legmegalázóbb napján? - kérdeztem.
-Téged kerestünk - mondta Zayn.
-Minek? - kérdeztem.
-A bácsikádról van szó - kezdte Louis és Phoebere bökött. Joey.
-Kitalálom nem tudja melyik öltönyt vegye meg - forgattam meg a szemem.
-Joeyról van szó? Az én Joeymról? - esett kétségbe Phoebe néni.
-Nem - fordultam felé. -Chandler bácsinak megígértem elkísérem és segítek öltönyt választani neki. - Magyaráztam el neki mire bólintott. Sose láttam ennyire idegesnek Phoebe nénit igaz az első esküvőjére nem emlékszem, de mindegy.
-Az apám? Miért nem tőlem kér tanácsot? - akadt ki Erica.
-Mert - kezdtem és elkezdtem gondolkozni egy hazugságon amit majd elmondok neki. -Mert tudja, hogy téged csak az érdekel Harry milyen öltönybe lesz és hozzá hasonlítanád. - Mondtam végig neki a mesém amolyan tudod nézéssel és bólintott egyetértően.
-És te nem fogod Niallhoz hasonlítani? - kérdezte Pezza.
-Ez hülye kérdés - nevetett Ellie. -Szinte össze vannak nőve!
A többiek is helyeselve bólogattak nevetgélve szóval Ők is azt hiszik, hogy túl sok időt töltünk együtt Niallel. Hátba szúrtak.
Megráztam a fejem és a két fiúra néztem.
-Leveszem magamról ezt a göncöt és jövők - mondtam aztán hátat fordítva nekik elindultam.
-Em jöhetsz így is - kiáltotta Zayn.
-De a kalap is jó lesz - nevetett Louis.
Nem fordultam hátra csak az ujjamat mutattam fel a két tökkel ütöttnek. Levették rólam a ruhát bár én kezembe adtak volna ollót levágtam volna csonka darabokba. Hisz, hogy képes valaki egy ilyen ruhát alkotni az tuti beteg. Visszavettem a ruhám és a cipőmet is felhúztam aztán a többiekhez tértem vissza.
-Válasszatok valami normális, szép ruhát bízok bennettek - fordultam a lányok felé.
-Én nem tenném - nevetett mögöttem Zayn.
-Kérlek lányok akkor ezt a ruhát válasszátok - folytatta Louis.
-Sőt válasszatok a fiúknak valami cilindert, hogy ők se maradjanak ki - mondtam mosolyogva.
A lányok bólintottak és elköszöntem mindenkitől aztán Phoebe nénitől és a fiúk társaságába elhagytam a szalont. Azt hittem ez a nap azzal fog telni, hogy gyönyörű szép ruhákat próbálok mosolyogva és nem arról, hogy még egy ideges nagybácsit kell istápolnom. Ez nem érvényes! Komolyan mit tettem én ez ellen, hogy ne úgy legyen ahogy elrendeztem?
A fiúkkal egy ideig némán sétáltunk természetesen én álltam középen és rajtuk egy napszemüveg díszelgett, de tudtam, hogy páran úgyis lefotóznak és így is lett hisz volt páran észrevehető akik kattogtak. Remélem már újságíró is lekapott és megint újságokon virítok majd. Remélem érződik rajtam a boldogság, mert kurvára nem vagyok ettől boldog.
-Amúgy most már kibökhetitek nem hallja a menyasszony - szólaltam meg kis idő után.
-Kiakadt - mondta Louis.
-Totálisan egyik fiú se tudja lenyugtatni - bólintott Zayn.
-Így a szakértőre gondoltunk - mosolygott rám Louis.
-Örülök neki, hogy megzavartátok a nyugodt napon - morogtam.
Mindketten nevetve átöleltek míg én csak megforgattam a szemem mosolyogva.
-Amúgy kérdezhettek valamit - állítottam meg Őket mire bólintottak. -Szerintetek sokat vagyok Niallel?
-Öö - vakarta meg a tarkóját Zayn.
-Nem, persze, hogy nem - hadarta Louis és Ő is a tarkóját vakarta.
-Szóval igen - motyogtam. -Remek! - Tártam szét a karom. -Köszönöm szépen, hogy mindenki ezt gondolja!
-Hé mi a baj? - kérdezte Louis.
-Semmi csak ma kiderült, hogy túl sokat vagyok a barátommal, mert utána nem látom hónapokig - morogtam. -Hát kurvára semmi bajom sincs csak most tudom meg, hogy túl sok időt töltök vele ami titeket meglehetősen zavar.
-Hé mi nem mondtuk, hogy zavar - szólalt meg Zayn mire ránéztem. -Csak tudod.... bassza meg igaza van Ellienek!
-Tényleg - esett le Louisnak.
-Mibe van igaza? Mi van? Nem értem - kiáltok fel szinte hisztérikusan.
-Megváltoztatok amiket te nem veszel észre és Niall se és még mi se, de Ellie észrevette mi persze nem hittünk neki, de már látjuk mit mondott - esett le a tantusz Zaynnek és elszörnyedve nézett rám.
-Mi van? Valami van a hajamba? - kapok gyorsan a hajamhoz, mert nem értem miről makog.
-Gyere - vezetett Louis az egyik kirakathoz ahol tisztán láttam magam, de semmi furcsát nem láttam. Kérdően Louisra néztem aki csak sóhajtott. -Nézz magadra! Kit látsz?
-Egy dögös lányt akinek az oldalán egy szőke hajú férfi áll és boldogak - mosolyogtam, mert tényleg azt láttam. Niall volt az ablakba mellettem meg amúgy se az önbizalmammal sose volt gondom.
-Önbizalom hiányod nincs - kuncogott Zayn a másik oldalamon.
-Em nézd meg jobban ki van a tükörbe - folytatta Louis.
-Nem - törtem ki. -Elég legyen! - Vágtam rá azonnal mivel tudom amit tudok én nem változtattam semmit sőt Niall se és a kapcsolatunk se. -Inkább menjünk nem változott semmi csak beképzelitek!
Sóhajtottak és elindultak utánam. Az öltönyöshöz érve berohantam az ajtón és megpillantottam Niallt és rögtön felé futottam, de most már a történtek után nem tudtam nem észrevenni a hozzászólásokat.
-Kezdődik - morogta unottan Marvin.
-Lőjetek le kérlek azt hittem nyugodt napom lesz - siránkozott Luke.
-Ha nem most később - morogta Jack.
-Így igaz előbb essünk túl rajta - mondta a bátyám. Még Ő is?
Nyeltem egy nagyot és idegesen eltávolodtam Nialltól mire Ő kérdően nézett rám, de csak megráztam a fejem. Hátat fordítva nekik bácsikám felé fordultam aki az öltönyökhöz bebújva volt.
-Joey gyere összegyűröd a drágáim - szólt rá Barney megkopogtattam a vállát mire egy nagy mosoly jelent meg az arcán. -Hé nézd ki van itt?
-Ugye nem Phoebe? - dugta elő a fejét. -Emma!
-Mit keresel ott? - nevettem.
-Pár nap és esküvő. Szerinted? - kérdezte és előjött az öltönyök közül.
-Szerintem totál ideges vagy és félsz, hogy elbizonytalanodsz miközben őrülten szereted azt akinek megkérted a kezét - magyaráztam el. -Szóval jár az ölelés, hogy eltaláltam? - Tártam szét a karjaim.
-Jár - motyogta és megölelte amolyan Joey bácsis öleléssel úgyhogy a szuszt is kiszorította belőlem. -Annyira félek, hogy elrontok valamit! - Suttogta mire elnevettem magam.
-Joey bácsi - húzódtam el. -Ezt a dolgot nem rontottad el a többi dolog meg jön spontán, ha nem rontod el nem te lennél, de nyugodj meg az esküvőn minden okés lesz. - Mosolyogtam rá.
-Ő, hogy van? - kérdezte mosolyogva.
-Idegesítően ideges, de remekül van - mosolyogtam.
-Ideges? Miért ideges? Ne legyen ideges - akadt ki Joey bácsi.
-Oké, oké nyugalom tigris - kuncogtam mire rám meredt. -Egy menyasszony mindig ideges ez érthető, de már várja, hogy a templomba kimondja az igent neked! - Hangsúlyoztam ki a végét nevetve.
-Előtte viszont elkéne dönteni melyik öltöny lesz a nyerő - szólt bele Barney.
-Döntsetek én addig megyek - veregettem meg bácsikám vállát mosolyogva.
-Hova mész? - kérdezte Chandler bácsi.
-Sétálni, gondolkozni, sétálni, gondolkozni és sétálni - soroltam fel mosolyogva.
-A gondolkodás jó tökmag - helyeselt mosolyogva apa.
-Sziasztok - intettem az idősebb korosztálynak aztán a fiúkra néztem akiknek szintén intettem. Most valamiért nem mentem oda Niallhoz, hogy búcsú csókot váltsuk inkább megráztam a fejem és kisiettem a helyiségből.
Sétáltam a különböző butikok előtt és csak gondolkoztam ezen az egészen. Nem hagy nyugodni ez az egész amire fény derült. Tényleg változtam volna? Mármint nem csak én, hanem Niall is és a kapcsolatunk is. Igen változott a kapcsolatuk hisz hivatalosan is együtt vagyunk és ez alapból nagy változás, és különben is mit látnak a többiek rajtuk amiket mi nem látunk? Nem tudom mit higgyek és végképp nem tudom mit tegyek. Hisz nem is látom magunkon a változást, de a barátaink igen. Szerintem csak egy normális, hétköznapi pár vagyunk akik próbálják kiélvezni azt a kis időt amíg együtt vannak. Nem, nem vagyunk normális hétköznapi pár hisz az újságok szinte rólunk szólnak meg a tévék és rádiók. Miért agyalok azon, hogy mit gondolnak rólunk a többiek? Miért nem vagyok a barátom karjába? Miért zavar ez engem?
Miközben sétáltam beértem a kedvencem parkomba ami a Central Park nem meglepő módon.
Elsétáltam a kis tóig ahol megtaláltam a kedvenc padom hisz ebbe a padba belevéstem egy csomó minden emléket. Az első csók, az első barátom kezdő betűjét és az enyémet egy szívbe és a többi. Ez a pad rengeteg mindent tud rólam. Viszont most ült rajta egy csöves, de mit sem zavart leültem mellé. A csöves rám emelte a tekintetét és felvonta a szemöldökét míg én lehajtottam a fejem és elkezdtem játszadozni a kezemmel.
-Hé idegen - szólt rám a csöves mire ránéztem. -Miért lógatod az orrod kislány?
-Hosszú történetet - motyogtam. Talán, ha mondjuk valamelyik fiú mondta volna rám, hogy kislány már pofán vágtam volna, de valójában már nem is zavar.
-Tudod sok időm van - mondta. Miért érdekel egy csövest a problémám? A szüleim arra tanítottak ne álljak szóba idegennel bár én ezt már megszegtem 3 évesen amikor leálltam minden harmadik emberrel beszélgetni. -Elmondod még ma? - Türelmetlenkedett a csöves.
-Miért érdekel a barátaim véleménye arról, hogy milyenek vagyunk a barátommal? - kérdeztem rá ami érdekelt és mielőtt válaszolt volna folytattam. -Tudod összejöttem egy sráccal akivel már mióta martuk egymást és a barátaim szerint összeillünk aztán összejöttünk és most azon vannak ki, hogy állítólag sokat vagyok vele. Jó igen igaz, de csak azért, mert utána hónapokig nem fogom látni! És szerintük meg is változtam én is, a barátom is és a kapcsolatunk is bár én semmit se látok. Talán bennem van a hiba? - Jó volt végre kiöntenem a szívem valakinek és igaz az a valaki egy idegen és csöves is, de jó volt. Végre valakinek elmondhattam mi bánt.
-Hú ez sok volt - nevetett mellettem a csöves mire ránéztem kérdően. -A változás általában jó és, ha te nem látod, hogy rossz felé változtatok akkor ne törődj velük. Szereted Őt? - Kérdezte mire én egyből bólintottam. -Akkor meg ne akarj meg felelni másoknak hiába a barátaid Ők nem érthetik ezt ami köztettek zajlik.
Igaz nem ismeri az egész történetet, de elég jó tanácsot adott ez a csöves. Többször kéne csövesekkel beszélgetnem a problémáimról.
-Köszönöm - mosolyogtam rá mire most Ő nézett kérdően. -Köszönöm a tanácsot és a szavait!
-Szívesen furcsa lány - mosolygott rám igaz nem értettem a furcsa kifejezést, de azért rámosolyogtam.
Hirtelen a telefonom rezgett a zsebembe ahol egy SMS jött Louistól. Elnézést kérve megnyitottam az SMS-t ahol egy szinte majdnem fenyegető üzenet fogadott.
"Gyere a bárba most, vagy soha többé ne legyen a nevem Louis William Tomlinson!"
Megforgattam a szemem és csak azon gondolkoztam, hogy Louis miért ilyen ostoba és miért is a legjobb barátom. Aztán eltettem a telefonom és a csövesre néztem.
-Mi a neve? - kérdeztem mosolyogva.
-Harvey - mondta mosolyogva.
-Na kedves Harvey, ha van kedve egyszer ugorjon be a Central Perk kávézóba és meghívom egy kávéra - mondtam mosolyogva. -Szívesen látom magát higgye el szóval most ígérje meg, hogy eljön!
-Jó megígérem - tette fel a kezeit nevetve.
-Viszlát Harvey - álltam fel mosolyogva.
-Viszlát fura - mondta aztán nem tudom milyen tettből, de megöleltem és Ő boldogan ölelt vissza.
Intettem Harveynek mosolyogva és elindultam a bár felé. Most már nem annyira érdekelt a többiek véleménye igaza van Harveynek és megfogadom a tanácsait. Igaz nem értettem a fura kifejezést, de nem baj.
A bárhoz érve rögtön a többiek felé mentem és köszönés nélkül beleültem Niall ölébe és megcsókoltam. Hiányzott, rohadtul hiányzott és különben se köszöntem el tőle tisztességesen amikor elváltunk. A csókunkat viszont Ellie zavarta meg mire mi kérdően ránéztünk.
Most jöjjön aminek jönnie kell!
*Ellie Stinson*
- Nincs az a pénz amiért én ezt a ruhát felvegyem! Ne haragudj Phoebe, de ez borzalmas, akkor inkább visszamondom a koszorúslánykodást, de ez... - a végére már nem találtam szavakat erre a borzalomra. - Na, bízd rám! - mosolyogtam kedvesen Phoebere és elindultam.
- Ellie, ne csináld már ezt, nem a te esküvőd. - mondta utánam Daisy.
- Hagyd, jobb ha ő választ. - hallottam meg Erica hangját. Elindultam a tanácsadóval és Phoebevel.
- Mind annyira ódivatú. - sóhajtottam, ekkor megakadt a szemem egy szép kék színen. Megnéztem a ruhát és a szavam is elakadt. - Azt hiszem megtaláltam a tökéletes ruhát. - nagyon boldog voltam és már alig vártam, hogy megmutassam a lányoknak. Gyorsan belebújtam a gyönyörű ruhába, ami alapjáraton pánt nélküli, szív alakú dekoltázzsal, de egy csipkeréteg fedi azt körbe a nyakamig. Azonnal beleszerettem. Izgatottam mentem ki akik tátott szájjal bámultak rám.
- Én igent mondok a ruhára. - mosolygott Phoebe és megölelt.
- Ellie, gyönyörű vagy ebben a ruhában. - lépkedett mellém Penny.
- Mosolyogj, megy a kép Louisnak, hogy tudja mire verni. - kuncogott Pezza és elővettem a telefonját.
- Ezt most azonnal vond vissza. - néztem rá mérgesen. Mindenki felpróbálta a ruhát majd végre elhagyhattuk a szalont. Boldogan lépkedtünk a ruháinkkal a kezünkben, illetve Emmáéval. Phoebe elvállalta, hogy nála lesznek a ruhák ott van a legnagyobb biztonságban, és milyen igaza van. Lementünk a bárba ahol a fiúk már vártak minket. Leültem Zayn és Harry mellé.
- Jézusom, hogy nézel ki? - meredtem Niallre.
- Mi? Hogyan? - kérdezte és megfogta az arcát.
- Niall, néha tisztíthatnád a fejedet, hogy ne legyen pattanásos, meg a lenövéseddel kezdhetnél valamit. - mondta Sophia miközben beleült Liam ölébe.
- Nem értem mi bajotok van napok óta. - rázta meg a fejét Niall. Kivételesen most nem kértem italt.
- Na mi van? Fogyókúrázol? - kérdezte Louis.
- Kussolj vagy a szádba lépek. - néztem rá mérgesen. - Amúgy is, nem hiszem el, hogy mindig nekem kell beszólnod. Ott a barátnőd aki tűri a hűtlenségedet. - forgattam meg a szemeimet.
- Hányszor kell még elmondanom neked az egészet? Nem szakíthatok Eleanorral még egy ideig.- hangsúlyozta ki az utolsó két szót.
- Ja persze, én meg nem hagyhatom abba az edzéseimet. - forgattam meg a szemeimet és sóhajtottam.
- Jössz a hülye dolgaiddal, mert nem vagy képes felfogni a történteket. Még kislány vagy Ellie! - kiabálta a képembe. Hihetetlenül forrtam a dühtől.
- Ha annyira kislány vagyok akkor miért szerettél belém? - kiabáltam és amint megkérdeztem lenyugodtam, ahogyan ő is.
- Befejeztétek? - állt fel Marvin.
- Fogd be. - mordultam rá.
- Esküszöm mindkettőt kivágom innen. - rázta a fejét Daisy és belekortyolt a sörébe.
- Hajrá Kicsim. - nevetett Ben és egy puszit adott barátnőmnek.
- Erre már nem tudsz mit mondani, ugye Tomlinson? - a szám győzedelmes mosolyra húzódott. Diadalittasan ültem le és kértem egy üveg sört, amit kedvenc pultosunk ki is hozott. - Ellie Louisval szemben kettő-egy. - mosolyogtam rá és beleittam a sörömbe. Pár perccel később Emma sétált be a bár ajtaján és egyből Niall ölébe landolt, szokásosan elkezdték falni egymást.
- Mindenki egyet ért? - kérdezte meg a biztonság kedvéért Perrie.
- Ez már kibírhatatlan. - rázta a fejét Erica is. Hangosan köhögtem, mert még erre se hagyták abba. Kérdő tekintettel rám néztek majd tudták, hogy mi következik.
- Ülj le Ellie. - mondta Louis.
- Pofád lapos Tomlinson. - mordultam rá. - Most figyeljetek rám. Mi örülünk, hogy egymásra találtatok, na de nem így képzeltük el a kapcsolatotokat. Rohadtul már több mint egy hónapja ezt bámulom, hogy folyton egymás szájában matattok. Hánynom kell már tőletek! És ezt nem azért mondom, mert az a fasz... - mutattam Louisra. - ...nem képes engem szeretni és engem választani, hanem, mert mindannyian úgy gondoljuk, hogy túlzás már amit csináltok. nem veszitek észre magatokat! - lassan már kiabáltam, de ők nem értettek semmit. Szememet megforgatva vettem elő a táskámból a púderemet amin egy tükör is van. Kinyitottam és az arcuk elé toltam.
- Ez a szín nagyon jól megy a szemed színéhez.- mosolygott rám Emma, mint egy kislány.
- Oh Istenem. Nézzetek már bele ebbe a kurva tükörbe. Emma kezdj már valamit a hajaddal, mert a zsírtól alig látszik, Niall nyomd már ki a rohadt pattanásaidat és fesd be a hajadat! Tönkreteszitek egymást! - már nem kiabáltam. Emma elkezdte az arcát tapogatni, majd a haját és leesett neki, végre. Niallre nézett aki csak bólintott egyet.
- Mi most megbeszéljük a dolgokat. - mondta halkan Niall és maga után húzta Emmát. Sóhajtva ültem vissza.
- Lehettél volna kedvesebb is. - mondta Daisy szomorúan.
- Tényleg rohadtul illik a szemedhez. - szólalt meg Perrie, aki Sophiaval tanulmányozta a púderemet.
- Adjátok már ide. - kaptam ki a kezükből és belevágtam a táskámba.
- Ellie én szeretlek. - mondta Louis.
- Jó, ezt itt be is fejezheted oké? - húztam fel a szemöldökömet és beleittam a sörömbe. Hirtelen Lily néni vágódott be az ajtón zihálva.
- Mi a baj anya? - kérdezte Marvin összehúzott szemöldökkel.
- Ellie, drágám. Megtennéd, hogy most elmész sétálni, vagy haza, esetleg moziba? - fogta meg a vállamat Lily néni.
- Miért? Mi történt? - kérdeztem és a szívem majd kiugrott a helyéről.
- Ne kérdezz semmit csak tedd meg. Tartozol egy ilyen szívességgel. - mosolygott Lily néni, de nem vettem be.
- Nem. - ráztam a fejemet.
- Anya? - kérdezte Daisy mire Ted is besietett.
- Hé, haver. Ellie, kis csaj, nem akarsz eljönni a parkba? - kérdezte mikor észrevett, hogy itt vagyok.
- Miért akarjátok, hogy ne legyek a bár közelébe? - ráncoltam a homlokomat mire nagy kiabálásokat hallottam. Anya és apa kiabáltak egymással nekem pedig kikerekedtek a szemeim azokon amiket mondtak.
- Ezt a gyereket együtt kell nevelnünk, de te nem csinálsz semmit, inkább ellógsz sztriptízbárokba sunyiba hazudozva nekem és a gyerekednek is! - kiabálta anya és szinte már sírt. Megijedtem, nagyon is megijedtem így közelebb húzódtam Zaynhez. Apa kezébe odaadták a szokásos whiskyét, de anya kikapta a kezéből és a lába elé levágta.
- Robin, Ellie már elmúlt 18! Nem kell folyton a nyomában lennünk, mert nem tud vigyázni magára! Tud vigyázni magára! - mondta apa értetlenül.
- Ezt megértem, de megígérted, hogy nem jársz többé sztriptízbárba, te meg elmész! Elegem van, hogy mindent egyedül kell csinálnom! De talán könnyebb is mert mostanában semmi hasznodat nem veszem! - kiabálta tovább anya.
- Gyerünk Ellie, menjünk sétálni. - győzködött Ted bácsi és Lily néni, de én csak megráztam a fejemet.
- Akkor váljunk el! Ennyi volt Robin! - mondta ki apa azt amitől minden gyerek fél és mindegy, hogy 8 vagy 18 vagyok. Ez a három szó belevésődött az agyamba.
- Oké! Mihamarabb! - mondta anya mire a könnyeimet megéreztem a szememben, talán levegőt is elfelejtettem venni. Ekkor vették észre magukat, hogy mindennek a tanúja voltam. Apa szólásra nyitotta a száját, de inkább gyorsan becsukta azt. Azt hittem, hogy közöttük minden rendben van és, hogy soha nem merülne fel bennük a válás. Ted bácsi felállított az asztaltól és kisegített a bárból. Hallottam, ahogyan sok láb követ minket, de nem érdekelt, a fejemben újra és újra játszódtak a történések. Bementünk egy közeli parkba és leültetett az egyik padra. Mint egy kisgyerek úgy kezdtem el zokogni és egyenesen Ted bácsi karjaiba omlottam, levegőt alig kaptam és nem tudtam mit kéne tennem, hogy elmúljon ez a szörnyű érzés. Kapkodtam a levegőt az után is, hogy Ted bácsi kicsit eltolt magától.
- Istenem. - ült le mellém Daisy és elkezdte simogatni a hátamat.
- Elvált szülők gyereke vagyok, de én soha nem akadtam így ki. - mondta Harry.
- Ezt te nem értheted. Mint kiderült számotokra is Ellie nagyon család centrikus és senkinek nem volt olyan gyerekkora, mint neki. Minden figyelmet megkapott és minden szeretetet Elliebe öntöttek a szülei, ő volt az aki összetartotta őket és mindig is ez volt El legrosszabb rémálma. - mondta Penny és leguggolt az apja mellé.
- Tényleg elválnak? - makogtam össze-vissza és jobban sírtam.
- Nem fognak elválni drágám. Igaz voltak gondjaik mostanában, de megoldják. Szeretik egymást ugyan annyira amennyire téged szeretnek. - mondta Lily néni és letörölte a könnycseppeket az arcomról, de egy másodperc alatt újra ott teremtek. Remegtem a lelki fájdalomtól és ezen semmi sem segített. Könnyes szemmel kerestem Louist, nem tudom, hogy miért, de mikor megtaláltam lehajtottam a fejemet. Éreztem, hogy leül valaki a másik oldalamra és átölel.
- Itt vagyok. - mondta halkan és belepuszilt a hajamba.
- Nem akarom, hogy elváljanak. - sírtam tovább és görcsösen kapaszkodtam a pólójába. - Menjünk haza. - néztem Lily nénire aki csak mosolyogva bólintott. Csapatostul elindultunk, de a fele lemaradt a rajongók miatt. Remek, tuti címlapsztori leszek. Felértünk a lakásunkra, de anyuék sehol sem voltak, ami újabb könnyeket préselt ki magamból. Louis futott be az ajtón és ölelt meg egyből.
- Csinálok egy kis teát. Itt maradok veled. - mosolygott Lily néni és bement a konyhába.
- Én lemegyek és észhez térítem azt a kettő lököttet, meg hívok felmentősereget. Ezt már egyszer eljátszották, nem fogják még egyszer. Majd jövök. Nem lesz semmi baj kis csaj. - adott egy puszit Ted bácsi és elhagyta a lakást. Bementem a szobámba és elővettem egy itthoni rövidnadrágot, gyorsan átvettem és bedőltem az ágyamba majd úgy folytattam a pityergést.
- Bejöhetek? - hallottam meg az édes hangot és egyből felkeltem.
- Csak te tudsz megnyugtatni. - néztem rá könnyáztatta arccal ő pedig egyből leült mellém.
- Még soha nem láttalak ennyire kiborulni. - mondta és belenézett a szemembe.
- Csókolj meg. Kérlek. - a hangom megremegett ahogy a levegővételem is. - Kérlek. - hunytam be a szemeimet és már meg is éreztem a puha ajkait az enyémeken. Gyengéden bánt velük én pedig erősen kapaszkodtam belé.
- Levehetem a farmert? - kérdezte meg én pedig bólintottam.
- A szekrényembe van apu egyik mackó nadrágja, ha fel akarod venni. - egy mosolygással jelezte, hogy kiveszi. Felvette, de a felsőjét ledobta. - Te most megvigasztalni akarsz vagy kicsinálni? - kérdeztem és ledőltem az ágyra, de végül Louis felült én pedig mellé kuporodtam, a lábamat átrakta a derekán, a kezemet a hasánál átraktam a másik oldalra a fejem pedig a mellkasa szélén pihent.
- Itt vagyok neked, mindig oké? - simogatta a hátamat. Lily néni, Daisy és Sophia sétáltak be a szobámba, lerakták a teámat az éjjeli szekrényemre, Lily néni egy puszi után kiment a szobámból, de a két barátnőm nem.
- Nem fognak elválni. - nyugtatott meg Daisy.
- Mi pedig itt vagyunk kint a nappaliban, oké? Bármi van sikíts, de szerintem nem lesz semmi baj. - mosolygott Soph és Louisra nézett. - Jó kezekben vagy.
- Köszönöm lányok. - fogtam meg a kezüket majd ők is kimentek. - Úgy érzem magam, mint Londonban. Hogy ez így tökéletes és nincs min veszekednünk.
- Minden rendben lesz, csak bízz Lilyben. - simogatta a hátamat Louis én pedig elkezdtem a kidolgozott felsőtestét piszkálni. Végigszaladtam a kedvenc tetoválásomon, majd mellette a többin. Hirtelen ötlettől felindulva felültem az ölébe és úgy folytattam a két kezemmel. Láttam, hogy erősen becsukja a szemét, de azt akartam, hogy figyeljen rám, úgyhogy megcsókoltam. Meglepődött, de nem tolt el magától, simogatott és táncra hívta a nyelvemet és mikor már a kezeim maguktól csúsztak le a nadrágjához és a szám már máshol járt eltolt magától. - Ezt csak azért akarod, mert összetörtél.. Én meg nem fogom kihasználni. - rázta meg a fejét és megfogta a kezeimet.
- De ezt akarod nem? - kérdeztem és éreztem, ahogyan enged a szorításából.
- De, mindennél jobban akarlak, de nem csak testileg. - mondta és egy puszit adott az orromra. Lepetten néztem rá, a szemeim kikerekedtek és értetlenül bámultam rá. Nem mondtam semmit, csak hozzábújtam és élveztem, hogy piszkálja a hátamat és a karomat. Mert ez a szeretet...
-Emma Geller szakadj le a pasidról - rontott be Phoebe néni mire Niallra nézek akinek most csak az ölébe ülők és nem is csókolóztunk csupán beszélgettünk. -Ja, hogy most nem smaciztok. Betegek vagytok?
-Nem - mondtam összeráncolt homlokokkal.
-Szakítottatok? - kérdezte Phoebe néni.
-Nem - mondta Niall.
-Nem tudunk róla - forgattam meg a szemem.
-Furcsa - vonta meg a vállát Phoebe néni. -Na mindegy a lányokkal beszéltem és Ők a szalonba várnak a koszorúslány ruha próba miatt. Szóval gyerünk! - Rántotta meg a karom ezzel kihúzva Niall öléből.
-Majd jövők - integettem Niallnak mire Ő csak rám mosolygott.
Phoebe néni kihúzott a kávézóból és az utcán már elengedett. Elindultunk a szalon felé, de elé álltam és kérdően ránéztem.
-Mi van? Elkésünk - háborodik fel.
-Megmagyaráznád mi van - kértem számon karba tett kézzel.
-Semmi csak - kezdte, de megakadt mire érdeklődve figyeltem. -Csak szerintem, vagyis szerintünk sokat vagytok együtt!
-Tessék? - kérdeztem ledöbbenve.
Szerintem normális, ha a barátommal vagyok akit egy ideig nem fogok látni és hiányozni fog, de nem fogok vele menni a családom miatt így amíg itt van vele szeretnék lenni. Jó persze a barátaimmal is szeretnék lenni és velük is eltöltötök időt, de.... Nincs, de! Most az egyszer nekem van igazam, ha törik, ha szakad. Egész életembe eltűrtem, hogy sose lett igazam, de most már tudom, hogy nekem van igazam hisz minden normális pár együtt van többet az utolsó percig. Hisz a példa Daisy és Ben! Vagy Harry és Erica. Ő rájuk miért nem panaszkodik?
-Semmi inkább nem mondtam semmit - rázta a fejét Phoebe néni. -Inkább megyünk! - Belém karolt és inkább csendben mentünk egymás mellette, de még mindig nem tudtam feldolgozni ezt az egészet.
A szalonhoz érve a többiek már bent várnak minket egy épp aktuális ruhába bár nem hiszem ez lesz az igazi.
-Okés én ezt tuti ne veszem fel - húzogatta a ruhát Ellie.
-A menyasszony ezt nézte ki maguknak - mondta a tervező.
Mindannyian Phoebe nénire néztünk aki csak kitárta a karját mosolyogva. Én se szívesen venném fel a ruhát a színe gyönyörű kék színű, de az alap ruha valami borzalmas. Mindenhol fodor terítette és a legrosszabb, hogy rövid ujjú. Tisztázzunk valamit; nem az őskorba vagyunk!
-Phoebe ez a ruha borzalmas - mondta Penny.
-A színe szép - mondta Daisy.
-De ez a sok fodor - morogta Erica.
-És a rövid ujjú ruha se divat már - mondta Soph.
-Na meg egy toll? A mellnél? Minek? - akadt ki Pezz.
-Nézzük meg a fő koszorúslányomnak, hogy áll és Ő dönt - húzott maga mellé Phoebe néni.
-Kizárt, hogy én abba belebújjak - csóváltam hevesen a fejem, de tudtam nem győzhetek egy menyasszonnyal szemben.
Felrángatták rám a ruhát sőt mivel én vagyok az állítólagos fő koszorúslány még egy idétlen kalapot is tettek a fejemre.
-Adjatok egy botot és én leszek a kis bárányos pásztoros lány - morogtam.
-Kér? Van - lelkendezett mellettem a tervező mire ránéztem amolyan maga viccel velem fejjel.
A többiek hangos nevetése térített vissza, hogy rájuk nézzek és pont akkor hallattak el a kirakat előtt páran akik szintén jót nevettek rajtam.
-Ha Emmán egy kalap lesz vállalom a ruhát - nevetett Ellie.
-A bot a kezébe is jó lenne és tökéletes - folytatta nevetve Penny.
-Em gondolkoztál azon, hogy szerepelj így egy színházba - nevetett Soph.
-Szerintem, ha így dolgoznál mindennap többen jönnének - nevetett Pezz.
Még Erica és Daisy is ellőt egy poént míg én csak hallgattam Őket, de az már kiakasztott amikor Phoebe néni is adott rá egy lapáttal. Ezt nem hiszem el!
-Vége? - kérdeztem mire nevetve bólintottak.
A szemem megint az ablakra tekintett, de ott 2 ismerős alak volt. A kalapot az arcomra húztam és vártam mikor vesznek észre, mert igen észrevettek.
-Em - rohant be Louis és Zayn nevetve aztán a többiekre néztek. -Hú remélem ebbe lesztek ti is!
-Pofa be Tomlinson - morogta Ellie.
-Mit akartok ti is életem legmegalázóbb napján? - kérdeztem.
-Téged kerestünk - mondta Zayn.
-Minek? - kérdeztem.
-A bácsikádról van szó - kezdte Louis és Phoebere bökött. Joey.
-Kitalálom nem tudja melyik öltönyt vegye meg - forgattam meg a szemem.
-Joeyról van szó? Az én Joeymról? - esett kétségbe Phoebe néni.
-Nem - fordultam felé. -Chandler bácsinak megígértem elkísérem és segítek öltönyt választani neki. - Magyaráztam el neki mire bólintott. Sose láttam ennyire idegesnek Phoebe nénit igaz az első esküvőjére nem emlékszem, de mindegy.
-Az apám? Miért nem tőlem kér tanácsot? - akadt ki Erica.
-Mert - kezdtem és elkezdtem gondolkozni egy hazugságon amit majd elmondok neki. -Mert tudja, hogy téged csak az érdekel Harry milyen öltönybe lesz és hozzá hasonlítanád. - Mondtam végig neki a mesém amolyan tudod nézéssel és bólintott egyetértően.
-És te nem fogod Niallhoz hasonlítani? - kérdezte Pezza.
-Ez hülye kérdés - nevetett Ellie. -Szinte össze vannak nőve!
A többiek is helyeselve bólogattak nevetgélve szóval Ők is azt hiszik, hogy túl sok időt töltünk együtt Niallel. Hátba szúrtak.
Megráztam a fejem és a két fiúra néztem.
-Leveszem magamról ezt a göncöt és jövők - mondtam aztán hátat fordítva nekik elindultam.
-Em jöhetsz így is - kiáltotta Zayn.
-De a kalap is jó lesz - nevetett Louis.
Nem fordultam hátra csak az ujjamat mutattam fel a két tökkel ütöttnek. Levették rólam a ruhát bár én kezembe adtak volna ollót levágtam volna csonka darabokba. Hisz, hogy képes valaki egy ilyen ruhát alkotni az tuti beteg. Visszavettem a ruhám és a cipőmet is felhúztam aztán a többiekhez tértem vissza.
-Válasszatok valami normális, szép ruhát bízok bennettek - fordultam a lányok felé.
-Én nem tenném - nevetett mögöttem Zayn.
-Kérlek lányok akkor ezt a ruhát válasszátok - folytatta Louis.
-Sőt válasszatok a fiúknak valami cilindert, hogy ők se maradjanak ki - mondtam mosolyogva.
A lányok bólintottak és elköszöntem mindenkitől aztán Phoebe nénitől és a fiúk társaságába elhagytam a szalont. Azt hittem ez a nap azzal fog telni, hogy gyönyörű szép ruhákat próbálok mosolyogva és nem arról, hogy még egy ideges nagybácsit kell istápolnom. Ez nem érvényes! Komolyan mit tettem én ez ellen, hogy ne úgy legyen ahogy elrendeztem?
A fiúkkal egy ideig némán sétáltunk természetesen én álltam középen és rajtuk egy napszemüveg díszelgett, de tudtam, hogy páran úgyis lefotóznak és így is lett hisz volt páran észrevehető akik kattogtak. Remélem már újságíró is lekapott és megint újságokon virítok majd. Remélem érződik rajtam a boldogság, mert kurvára nem vagyok ettől boldog.
-Amúgy most már kibökhetitek nem hallja a menyasszony - szólaltam meg kis idő után.
-Kiakadt - mondta Louis.
-Totálisan egyik fiú se tudja lenyugtatni - bólintott Zayn.
-Így a szakértőre gondoltunk - mosolygott rám Louis.
-Örülök neki, hogy megzavartátok a nyugodt napon - morogtam.
Mindketten nevetve átöleltek míg én csak megforgattam a szemem mosolyogva.
-Amúgy kérdezhettek valamit - állítottam meg Őket mire bólintottak. -Szerintetek sokat vagyok Niallel?
-Öö - vakarta meg a tarkóját Zayn.
-Nem, persze, hogy nem - hadarta Louis és Ő is a tarkóját vakarta.
-Szóval igen - motyogtam. -Remek! - Tártam szét a karom. -Köszönöm szépen, hogy mindenki ezt gondolja!
-Hé mi a baj? - kérdezte Louis.
-Semmi csak ma kiderült, hogy túl sokat vagyok a barátommal, mert utána nem látom hónapokig - morogtam. -Hát kurvára semmi bajom sincs csak most tudom meg, hogy túl sok időt töltök vele ami titeket meglehetősen zavar.
-Hé mi nem mondtuk, hogy zavar - szólalt meg Zayn mire ránéztem. -Csak tudod.... bassza meg igaza van Ellienek!
-Tényleg - esett le Louisnak.
-Mibe van igaza? Mi van? Nem értem - kiáltok fel szinte hisztérikusan.
-Megváltoztatok amiket te nem veszel észre és Niall se és még mi se, de Ellie észrevette mi persze nem hittünk neki, de már látjuk mit mondott - esett le a tantusz Zaynnek és elszörnyedve nézett rám.
-Mi van? Valami van a hajamba? - kapok gyorsan a hajamhoz, mert nem értem miről makog.
-Gyere - vezetett Louis az egyik kirakathoz ahol tisztán láttam magam, de semmi furcsát nem láttam. Kérdően Louisra néztem aki csak sóhajtott. -Nézz magadra! Kit látsz?
-Egy dögös lányt akinek az oldalán egy szőke hajú férfi áll és boldogak - mosolyogtam, mert tényleg azt láttam. Niall volt az ablakba mellettem meg amúgy se az önbizalmammal sose volt gondom.
-Önbizalom hiányod nincs - kuncogott Zayn a másik oldalamon.
-Em nézd meg jobban ki van a tükörbe - folytatta Louis.
-Nem - törtem ki. -Elég legyen! - Vágtam rá azonnal mivel tudom amit tudok én nem változtattam semmit sőt Niall se és a kapcsolatunk se. -Inkább menjünk nem változott semmi csak beképzelitek!
Sóhajtottak és elindultak utánam. Az öltönyöshöz érve berohantam az ajtón és megpillantottam Niallt és rögtön felé futottam, de most már a történtek után nem tudtam nem észrevenni a hozzászólásokat.
-Kezdődik - morogta unottan Marvin.
-Lőjetek le kérlek azt hittem nyugodt napom lesz - siránkozott Luke.
-Ha nem most később - morogta Jack.
-Így igaz előbb essünk túl rajta - mondta a bátyám. Még Ő is?
Nyeltem egy nagyot és idegesen eltávolodtam Nialltól mire Ő kérdően nézett rám, de csak megráztam a fejem. Hátat fordítva nekik bácsikám felé fordultam aki az öltönyökhöz bebújva volt.
-Joey gyere összegyűröd a drágáim - szólt rá Barney megkopogtattam a vállát mire egy nagy mosoly jelent meg az arcán. -Hé nézd ki van itt?
-Ugye nem Phoebe? - dugta elő a fejét. -Emma!
-Mit keresel ott? - nevettem.
-Pár nap és esküvő. Szerinted? - kérdezte és előjött az öltönyök közül.
-Szerintem totál ideges vagy és félsz, hogy elbizonytalanodsz miközben őrülten szereted azt akinek megkérted a kezét - magyaráztam el. -Szóval jár az ölelés, hogy eltaláltam? - Tártam szét a karjaim.
-Jár - motyogta és megölelte amolyan Joey bácsis öleléssel úgyhogy a szuszt is kiszorította belőlem. -Annyira félek, hogy elrontok valamit! - Suttogta mire elnevettem magam.
-Joey bácsi - húzódtam el. -Ezt a dolgot nem rontottad el a többi dolog meg jön spontán, ha nem rontod el nem te lennél, de nyugodj meg az esküvőn minden okés lesz. - Mosolyogtam rá.
-Ő, hogy van? - kérdezte mosolyogva.
-Idegesítően ideges, de remekül van - mosolyogtam.
-Ideges? Miért ideges? Ne legyen ideges - akadt ki Joey bácsi.
-Oké, oké nyugalom tigris - kuncogtam mire rám meredt. -Egy menyasszony mindig ideges ez érthető, de már várja, hogy a templomba kimondja az igent neked! - Hangsúlyoztam ki a végét nevetve.
-Előtte viszont elkéne dönteni melyik öltöny lesz a nyerő - szólt bele Barney.
-Döntsetek én addig megyek - veregettem meg bácsikám vállát mosolyogva.
-Hova mész? - kérdezte Chandler bácsi.
-Sétálni, gondolkozni, sétálni, gondolkozni és sétálni - soroltam fel mosolyogva.
-A gondolkodás jó tökmag - helyeselt mosolyogva apa.
-Sziasztok - intettem az idősebb korosztálynak aztán a fiúkra néztem akiknek szintén intettem. Most valamiért nem mentem oda Niallhoz, hogy búcsú csókot váltsuk inkább megráztam a fejem és kisiettem a helyiségből.
Sétáltam a különböző butikok előtt és csak gondolkoztam ezen az egészen. Nem hagy nyugodni ez az egész amire fény derült. Tényleg változtam volna? Mármint nem csak én, hanem Niall is és a kapcsolatunk is. Igen változott a kapcsolatuk hisz hivatalosan is együtt vagyunk és ez alapból nagy változás, és különben is mit látnak a többiek rajtuk amiket mi nem látunk? Nem tudom mit higgyek és végképp nem tudom mit tegyek. Hisz nem is látom magunkon a változást, de a barátaink igen. Szerintem csak egy normális, hétköznapi pár vagyunk akik próbálják kiélvezni azt a kis időt amíg együtt vannak. Nem, nem vagyunk normális hétköznapi pár hisz az újságok szinte rólunk szólnak meg a tévék és rádiók. Miért agyalok azon, hogy mit gondolnak rólunk a többiek? Miért nem vagyok a barátom karjába? Miért zavar ez engem?
Miközben sétáltam beértem a kedvencem parkomba ami a Central Park nem meglepő módon.
Elsétáltam a kis tóig ahol megtaláltam a kedvenc padom hisz ebbe a padba belevéstem egy csomó minden emléket. Az első csók, az első barátom kezdő betűjét és az enyémet egy szívbe és a többi. Ez a pad rengeteg mindent tud rólam. Viszont most ült rajta egy csöves, de mit sem zavart leültem mellé. A csöves rám emelte a tekintetét és felvonta a szemöldökét míg én lehajtottam a fejem és elkezdtem játszadozni a kezemmel.
-Hé idegen - szólt rám a csöves mire ránéztem. -Miért lógatod az orrod kislány?-Hosszú történetet - motyogtam. Talán, ha mondjuk valamelyik fiú mondta volna rám, hogy kislány már pofán vágtam volna, de valójában már nem is zavar.
-Tudod sok időm van - mondta. Miért érdekel egy csövest a problémám? A szüleim arra tanítottak ne álljak szóba idegennel bár én ezt már megszegtem 3 évesen amikor leálltam minden harmadik emberrel beszélgetni. -Elmondod még ma? - Türelmetlenkedett a csöves.
-Miért érdekel a barátaim véleménye arról, hogy milyenek vagyunk a barátommal? - kérdeztem rá ami érdekelt és mielőtt válaszolt volna folytattam. -Tudod összejöttem egy sráccal akivel már mióta martuk egymást és a barátaim szerint összeillünk aztán összejöttünk és most azon vannak ki, hogy állítólag sokat vagyok vele. Jó igen igaz, de csak azért, mert utána hónapokig nem fogom látni! És szerintük meg is változtam én is, a barátom is és a kapcsolatunk is bár én semmit se látok. Talán bennem van a hiba? - Jó volt végre kiöntenem a szívem valakinek és igaz az a valaki egy idegen és csöves is, de jó volt. Végre valakinek elmondhattam mi bánt.
-Hú ez sok volt - nevetett mellettem a csöves mire ránéztem kérdően. -A változás általában jó és, ha te nem látod, hogy rossz felé változtatok akkor ne törődj velük. Szereted Őt? - Kérdezte mire én egyből bólintottam. -Akkor meg ne akarj meg felelni másoknak hiába a barátaid Ők nem érthetik ezt ami köztettek zajlik.
Igaz nem ismeri az egész történetet, de elég jó tanácsot adott ez a csöves. Többször kéne csövesekkel beszélgetnem a problémáimról.
-Köszönöm - mosolyogtam rá mire most Ő nézett kérdően. -Köszönöm a tanácsot és a szavait!
-Szívesen furcsa lány - mosolygott rám igaz nem értettem a furcsa kifejezést, de azért rámosolyogtam.
Hirtelen a telefonom rezgett a zsebembe ahol egy SMS jött Louistól. Elnézést kérve megnyitottam az SMS-t ahol egy szinte majdnem fenyegető üzenet fogadott.
"Gyere a bárba most, vagy soha többé ne legyen a nevem Louis William Tomlinson!"
Megforgattam a szemem és csak azon gondolkoztam, hogy Louis miért ilyen ostoba és miért is a legjobb barátom. Aztán eltettem a telefonom és a csövesre néztem.
-Mi a neve? - kérdeztem mosolyogva.
-Harvey - mondta mosolyogva.
-Na kedves Harvey, ha van kedve egyszer ugorjon be a Central Perk kávézóba és meghívom egy kávéra - mondtam mosolyogva. -Szívesen látom magát higgye el szóval most ígérje meg, hogy eljön!
-Jó megígérem - tette fel a kezeit nevetve.
-Viszlát Harvey - álltam fel mosolyogva.
-Viszlát fura - mondta aztán nem tudom milyen tettből, de megöleltem és Ő boldogan ölelt vissza.
Intettem Harveynek mosolyogva és elindultam a bár felé. Most már nem annyira érdekelt a többiek véleménye igaza van Harveynek és megfogadom a tanácsait. Igaz nem értettem a fura kifejezést, de nem baj.
A bárhoz érve rögtön a többiek felé mentem és köszönés nélkül beleültem Niall ölébe és megcsókoltam. Hiányzott, rohadtul hiányzott és különben se köszöntem el tőle tisztességesen amikor elváltunk. A csókunkat viszont Ellie zavarta meg mire mi kérdően ránéztünk.
Most jöjjön aminek jönnie kell!
*Ellie Stinson*
- Nincs az a pénz amiért én ezt a ruhát felvegyem! Ne haragudj Phoebe, de ez borzalmas, akkor inkább visszamondom a koszorúslánykodást, de ez... - a végére már nem találtam szavakat erre a borzalomra. - Na, bízd rám! - mosolyogtam kedvesen Phoebere és elindultam.
- Ellie, ne csináld már ezt, nem a te esküvőd. - mondta utánam Daisy.
- Hagyd, jobb ha ő választ. - hallottam meg Erica hangját. Elindultam a tanácsadóval és Phoebevel.
- Mind annyira ódivatú. - sóhajtottam, ekkor megakadt a szemem egy szép kék színen. Megnéztem a ruhát és a szavam is elakadt. - Azt hiszem megtaláltam a tökéletes ruhát. - nagyon boldog voltam és már alig vártam, hogy megmutassam a lányoknak. Gyorsan belebújtam a gyönyörű ruhába, ami alapjáraton pánt nélküli, szív alakú dekoltázzsal, de egy csipkeréteg fedi azt körbe a nyakamig. Azonnal beleszerettem. Izgatottam mentem ki akik tátott szájjal bámultak rám.
- Én igent mondok a ruhára. - mosolygott Phoebe és megölelt.
- Ellie, gyönyörű vagy ebben a ruhában. - lépkedett mellém Penny.
- Mosolyogj, megy a kép Louisnak, hogy tudja mire verni. - kuncogott Pezza és elővettem a telefonját.
- Ezt most azonnal vond vissza. - néztem rá mérgesen. Mindenki felpróbálta a ruhát majd végre elhagyhattuk a szalont. Boldogan lépkedtünk a ruháinkkal a kezünkben, illetve Emmáéval. Phoebe elvállalta, hogy nála lesznek a ruhák ott van a legnagyobb biztonságban, és milyen igaza van. Lementünk a bárba ahol a fiúk már vártak minket. Leültem Zayn és Harry mellé.
- Jézusom, hogy nézel ki? - meredtem Niallre.
- Mi? Hogyan? - kérdezte és megfogta az arcát.
- Niall, néha tisztíthatnád a fejedet, hogy ne legyen pattanásos, meg a lenövéseddel kezdhetnél valamit. - mondta Sophia miközben beleült Liam ölébe.
- Nem értem mi bajotok van napok óta. - rázta meg a fejét Niall. Kivételesen most nem kértem italt.
- Na mi van? Fogyókúrázol? - kérdezte Louis.
- Kussolj vagy a szádba lépek. - néztem rá mérgesen. - Amúgy is, nem hiszem el, hogy mindig nekem kell beszólnod. Ott a barátnőd aki tűri a hűtlenségedet. - forgattam meg a szemeimet.
- Hányszor kell még elmondanom neked az egészet? Nem szakíthatok Eleanorral még egy ideig.- hangsúlyozta ki az utolsó két szót.
- Ja persze, én meg nem hagyhatom abba az edzéseimet. - forgattam meg a szemeimet és sóhajtottam.
- Jössz a hülye dolgaiddal, mert nem vagy képes felfogni a történteket. Még kislány vagy Ellie! - kiabálta a képembe. Hihetetlenül forrtam a dühtől.
- Ha annyira kislány vagyok akkor miért szerettél belém? - kiabáltam és amint megkérdeztem lenyugodtam, ahogyan ő is.
- Befejeztétek? - állt fel Marvin.
- Fogd be. - mordultam rá.
- Esküszöm mindkettőt kivágom innen. - rázta a fejét Daisy és belekortyolt a sörébe.
- Hajrá Kicsim. - nevetett Ben és egy puszit adott barátnőmnek.
- Erre már nem tudsz mit mondani, ugye Tomlinson? - a szám győzedelmes mosolyra húzódott. Diadalittasan ültem le és kértem egy üveg sört, amit kedvenc pultosunk ki is hozott. - Ellie Louisval szemben kettő-egy. - mosolyogtam rá és beleittam a sörömbe. Pár perccel később Emma sétált be a bár ajtaján és egyből Niall ölébe landolt, szokásosan elkezdték falni egymást.
- Mindenki egyet ért? - kérdezte meg a biztonság kedvéért Perrie.
- Ez már kibírhatatlan. - rázta a fejét Erica is. Hangosan köhögtem, mert még erre se hagyták abba. Kérdő tekintettel rám néztek majd tudták, hogy mi következik.
- Ülj le Ellie. - mondta Louis.
- Pofád lapos Tomlinson. - mordultam rá. - Most figyeljetek rám. Mi örülünk, hogy egymásra találtatok, na de nem így képzeltük el a kapcsolatotokat. Rohadtul már több mint egy hónapja ezt bámulom, hogy folyton egymás szájában matattok. Hánynom kell már tőletek! És ezt nem azért mondom, mert az a fasz... - mutattam Louisra. - ...nem képes engem szeretni és engem választani, hanem, mert mindannyian úgy gondoljuk, hogy túlzás már amit csináltok. nem veszitek észre magatokat! - lassan már kiabáltam, de ők nem értettek semmit. Szememet megforgatva vettem elő a táskámból a púderemet amin egy tükör is van. Kinyitottam és az arcuk elé toltam.
- Ez a szín nagyon jól megy a szemed színéhez.- mosolygott rám Emma, mint egy kislány.
- Oh Istenem. Nézzetek már bele ebbe a kurva tükörbe. Emma kezdj már valamit a hajaddal, mert a zsírtól alig látszik, Niall nyomd már ki a rohadt pattanásaidat és fesd be a hajadat! Tönkreteszitek egymást! - már nem kiabáltam. Emma elkezdte az arcát tapogatni, majd a haját és leesett neki, végre. Niallre nézett aki csak bólintott egyet.
- Mi most megbeszéljük a dolgokat. - mondta halkan Niall és maga után húzta Emmát. Sóhajtva ültem vissza.
- Lehettél volna kedvesebb is. - mondta Daisy szomorúan.
- Tényleg rohadtul illik a szemedhez. - szólalt meg Perrie, aki Sophiaval tanulmányozta a púderemet.
- Adjátok már ide. - kaptam ki a kezükből és belevágtam a táskámba.
- Ellie én szeretlek. - mondta Louis.
- Jó, ezt itt be is fejezheted oké? - húztam fel a szemöldökömet és beleittam a sörömbe. Hirtelen Lily néni vágódott be az ajtón zihálva.
- Mi a baj anya? - kérdezte Marvin összehúzott szemöldökkel.
- Ellie, drágám. Megtennéd, hogy most elmész sétálni, vagy haza, esetleg moziba? - fogta meg a vállamat Lily néni.
- Miért? Mi történt? - kérdeztem és a szívem majd kiugrott a helyéről.
- Ne kérdezz semmit csak tedd meg. Tartozol egy ilyen szívességgel. - mosolygott Lily néni, de nem vettem be.
- Nem. - ráztam a fejemet.
- Anya? - kérdezte Daisy mire Ted is besietett.
- Hé, haver. Ellie, kis csaj, nem akarsz eljönni a parkba? - kérdezte mikor észrevett, hogy itt vagyok.
- Miért akarjátok, hogy ne legyek a bár közelébe? - ráncoltam a homlokomat mire nagy kiabálásokat hallottam. Anya és apa kiabáltak egymással nekem pedig kikerekedtek a szemeim azokon amiket mondtak.
- Ezt a gyereket együtt kell nevelnünk, de te nem csinálsz semmit, inkább ellógsz sztriptízbárokba sunyiba hazudozva nekem és a gyerekednek is! - kiabálta anya és szinte már sírt. Megijedtem, nagyon is megijedtem így közelebb húzódtam Zaynhez. Apa kezébe odaadták a szokásos whiskyét, de anya kikapta a kezéből és a lába elé levágta.
- Robin, Ellie már elmúlt 18! Nem kell folyton a nyomában lennünk, mert nem tud vigyázni magára! Tud vigyázni magára! - mondta apa értetlenül.
- Ezt megértem, de megígérted, hogy nem jársz többé sztriptízbárba, te meg elmész! Elegem van, hogy mindent egyedül kell csinálnom! De talán könnyebb is mert mostanában semmi hasznodat nem veszem! - kiabálta tovább anya.
- Gyerünk Ellie, menjünk sétálni. - győzködött Ted bácsi és Lily néni, de én csak megráztam a fejemet.
- Akkor váljunk el! Ennyi volt Robin! - mondta ki apa azt amitől minden gyerek fél és mindegy, hogy 8 vagy 18 vagyok. Ez a három szó belevésődött az agyamba.
- Oké! Mihamarabb! - mondta anya mire a könnyeimet megéreztem a szememben, talán levegőt is elfelejtettem venni. Ekkor vették észre magukat, hogy mindennek a tanúja voltam. Apa szólásra nyitotta a száját, de inkább gyorsan becsukta azt. Azt hittem, hogy közöttük minden rendben van és, hogy soha nem merülne fel bennük a válás. Ted bácsi felállított az asztaltól és kisegített a bárból. Hallottam, ahogyan sok láb követ minket, de nem érdekelt, a fejemben újra és újra játszódtak a történések. Bementünk egy közeli parkba és leültetett az egyik padra. Mint egy kisgyerek úgy kezdtem el zokogni és egyenesen Ted bácsi karjaiba omlottam, levegőt alig kaptam és nem tudtam mit kéne tennem, hogy elmúljon ez a szörnyű érzés. Kapkodtam a levegőt az után is, hogy Ted bácsi kicsit eltolt magától.
- Istenem. - ült le mellém Daisy és elkezdte simogatni a hátamat.
- Elvált szülők gyereke vagyok, de én soha nem akadtam így ki. - mondta Harry.
- Ezt te nem értheted. Mint kiderült számotokra is Ellie nagyon család centrikus és senkinek nem volt olyan gyerekkora, mint neki. Minden figyelmet megkapott és minden szeretetet Elliebe öntöttek a szülei, ő volt az aki összetartotta őket és mindig is ez volt El legrosszabb rémálma. - mondta Penny és leguggolt az apja mellé.
- Tényleg elválnak? - makogtam össze-vissza és jobban sírtam.
- Nem fognak elválni drágám. Igaz voltak gondjaik mostanában, de megoldják. Szeretik egymást ugyan annyira amennyire téged szeretnek. - mondta Lily néni és letörölte a könnycseppeket az arcomról, de egy másodperc alatt újra ott teremtek. Remegtem a lelki fájdalomtól és ezen semmi sem segített. Könnyes szemmel kerestem Louist, nem tudom, hogy miért, de mikor megtaláltam lehajtottam a fejemet. Éreztem, hogy leül valaki a másik oldalamra és átölel.
- Itt vagyok. - mondta halkan és belepuszilt a hajamba.
- Nem akarom, hogy elváljanak. - sírtam tovább és görcsösen kapaszkodtam a pólójába. - Menjünk haza. - néztem Lily nénire aki csak mosolyogva bólintott. Csapatostul elindultunk, de a fele lemaradt a rajongók miatt. Remek, tuti címlapsztori leszek. Felértünk a lakásunkra, de anyuék sehol sem voltak, ami újabb könnyeket préselt ki magamból. Louis futott be az ajtón és ölelt meg egyből.
- Csinálok egy kis teát. Itt maradok veled. - mosolygott Lily néni és bement a konyhába.
- Én lemegyek és észhez térítem azt a kettő lököttet, meg hívok felmentősereget. Ezt már egyszer eljátszották, nem fogják még egyszer. Majd jövök. Nem lesz semmi baj kis csaj. - adott egy puszit Ted bácsi és elhagyta a lakást. Bementem a szobámba és elővettem egy itthoni rövidnadrágot, gyorsan átvettem és bedőltem az ágyamba majd úgy folytattam a pityergést.
- Bejöhetek? - hallottam meg az édes hangot és egyből felkeltem.
- Csak te tudsz megnyugtatni. - néztem rá könnyáztatta arccal ő pedig egyből leült mellém.
- Még soha nem láttalak ennyire kiborulni. - mondta és belenézett a szemembe.
- Csókolj meg. Kérlek. - a hangom megremegett ahogy a levegővételem is. - Kérlek. - hunytam be a szemeimet és már meg is éreztem a puha ajkait az enyémeken. Gyengéden bánt velük én pedig erősen kapaszkodtam belé.
- Levehetem a farmert? - kérdezte meg én pedig bólintottam.
- A szekrényembe van apu egyik mackó nadrágja, ha fel akarod venni. - egy mosolygással jelezte, hogy kiveszi. Felvette, de a felsőjét ledobta. - Te most megvigasztalni akarsz vagy kicsinálni? - kérdeztem és ledőltem az ágyra, de végül Louis felült én pedig mellé kuporodtam, a lábamat átrakta a derekán, a kezemet a hasánál átraktam a másik oldalra a fejem pedig a mellkasa szélén pihent.
- Itt vagyok neked, mindig oké? - simogatta a hátamat. Lily néni, Daisy és Sophia sétáltak be a szobámba, lerakták a teámat az éjjeli szekrényemre, Lily néni egy puszi után kiment a szobámból, de a két barátnőm nem.
- Nem fognak elválni. - nyugtatott meg Daisy.
- Mi pedig itt vagyunk kint a nappaliban, oké? Bármi van sikíts, de szerintem nem lesz semmi baj. - mosolygott Soph és Louisra nézett. - Jó kezekben vagy.
- Köszönöm lányok. - fogtam meg a kezüket majd ők is kimentek. - Úgy érzem magam, mint Londonban. Hogy ez így tökéletes és nincs min veszekednünk.
- Minden rendben lesz, csak bízz Lilyben. - simogatta a hátamat Louis én pedig elkezdtem a kidolgozott felsőtestét piszkálni. Végigszaladtam a kedvenc tetoválásomon, majd mellette a többin. Hirtelen ötlettől felindulva felültem az ölébe és úgy folytattam a két kezemmel. Láttam, hogy erősen becsukja a szemét, de azt akartam, hogy figyeljen rám, úgyhogy megcsókoltam. Meglepődött, de nem tolt el magától, simogatott és táncra hívta a nyelvemet és mikor már a kezeim maguktól csúsztak le a nadrágjához és a szám már máshol járt eltolt magától. - Ezt csak azért akarod, mert összetörtél.. Én meg nem fogom kihasználni. - rázta meg a fejét és megfogta a kezeimet.- De ezt akarod nem? - kérdeztem és éreztem, ahogyan enged a szorításából.
- De, mindennél jobban akarlak, de nem csak testileg. - mondta és egy puszit adott az orromra. Lepetten néztem rá, a szemeim kikerekedtek és értetlenül bámultam rá. Nem mondtam semmit, csak hozzábújtam és élveztem, hogy piszkálja a hátamat és a karomat. Mert ez a szeretet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése