*Emma Geller*
Eljött az esküvő napja mégse tudok szívből mosolyogni mivel még az esküvő előtti este napján szakítottunk Niallel közös beleegyezés alapján mivel magunk is rájöttünk miféle szörnyetegek lettünk. Legszívesebben ma ki se jöttem volna a szobámból, de én vagyok a fő koszorúslány és milyen lenne, ha pont én nem jelennék meg. Nem, nem tehetem ezt Phoebe nénivel és Joey bácsival! Pedig semmi kedvem ma emberek közé menni és mosolyogni, mintha minden jól lenne mivel semmi sincs jól.
Felvettem a ruhát amit a lányok kiválasztottak és gyönyörű volt olyan tipikus hercegnőnek éreztem magam benne. A hajamat begöndörítették és itt-ott feltűzték, de azért hagyták hadd omoljon a vállamra míg a sminkemet erősebben, de szépen megcsinálták. A cipővel voltak problémáim, de aztán megtaláltam a tökéletes magassarkút, de elfelejtettem kitörni így megfogok most halni benne.
-Em nagyszerűen nézel ki - térített vissza a valóságba Pezz.
-Mind nagyszerűen nézünk ki - javítottam ki egy nagy mosollyal az arcomon.
-Minden rendben? - jött mellém Dais és megsimítottam a karom mire keserűen rábólintottam egy mosollyal megerősítve.
-Hé lányok fel vagytok öltözve? - tört ránk nevetve Jack miközben eltakarta a szemét.
-Nem épp pucéron szaladgálunk - vágta rá Ellie mire csak megforgatta a szemét.
-Tényleg? - vette el izgatottan a kezét a szeméről és amikor megpillantotta, hogy mind ruhába vagyunk elkomorodott. -Hazug! - Morogta Ellie felé durcáskodva.
-Túl hiszékeny vagy - vigyorgott rá Ellie.
-Te meg hazug - vágta rá Jack.
-Elmondanád mit akarsz? - tártam szét a karom.
-Ja tényleg - kapott észhez és rám kapta a tekintettét. -A menyasszony és a vőlegény téged keress!
-Oh miért? - akadtam ki, de már indultam is volna, ha Jack szólít meg.
-Mindkettő ideges szóval jól gondold meg melyikhez mész előbb - tanácsolt mire bólintottam neki és kiléptem a szobából elindulva elsőként is a vőlegény felé.
Mikor benyitottam a vőlegény szobájába épp mászott ki az ablakon míg apa, Chandler bácsi, Ted és Marshall húzta vissza míg Barney jegyzetelt valamit. Barney felé léptem és megragadtam a vállát és felkiáltott szinte úgy, mint egy lány.
-Ezt többet ne - nézett rám Barney fenyegetően míg én csak mosolyogtam.
-Mi a fészkes fenét csináltok? - kérdeztem csípőre tett kézzel.
-Joey beparázott és szökni akar - magyarázta el apa.
-És Barney jegyzeteli Joey problémáit - mondta Ted mire bólintottam. Mindent értek, vagy mégse, de mindegy.
-Nem, én csak rajzoltam egy cicit - mutatta fel mosolyogva Barney.
-Barney - szólt rá Ted.
-Ne, ne - szólt bele Joey bácsi mire közelebb ment Barney rajzához. -Ezek nem is rosszak! - Vette át a füzetet és elkezdte a cicit kémlelni. -Hol van a legközelebbi sztriptízbár?
-Menjünk - mondta Barney és már indultak is volna el mire én közbe szóltam.
-Hé! - Kiáltottam el magam mire mindenki ledermedt. -Ma lesz az esküvőd Joey bácsi nem mehetsz egy sztriptíz bárba! Barney neked meg feleséged van és gyereked komolyan elmennél? Ne inkább ne válaszolj! Leülni! - Hadartam el mire mindenki leült a kanapéra.
-Mi nekünk miért kell leülni? - kérdezte Chandler bácsi.
-Jogos kérdés, de csak azért, mert ti is mennétek - mondta mire mindenki egyetértően bólintott. -Srácok ez Joey bácsi nagy napja inkább támogatni kéne nem sztriptízbárba vinni! Már mindegyikőtöknek van saját cicije és most Joey bácsi neked is lesz egy ami csak a tiéd lesz. - Oktattam ki mindegyik fiút akik mind egyetértően bólintottak, mint a kis diákok.
-A házi cici jobb - mondta Marshall.
-Te már csak tudod életedbe csak egyet láttál - nevetett Barney.
-Kérdés - szólalt meg a vőlegény mire ránéztünk. -Phoebenek a ruhája kivágott lesz?
-Igen - forgattam meg a szemeim mire elvigyorodott és lepacsizott mindenkivel.
-Emma - futott be Ellie mire az ajtóra néztem. -A menyasszony üzeni, ha nem mész megszökik!
-Mi? Nem - rohant Joey bácsi az ablak felé mire mindenki megragadta.
-Figyeljetek rá - mordultam a rájuk aztán Elliere néztem. -Itt maradnál velük? - Kérdeztem mire bólintott és az ajtó felé mentem.
Elindultam a menyasszony szobája felé és már átkoztam a napot amikor én elvállaltam ezt a fő koszorúslány szerepet. Miközben mentem belebotlottam az egyik szmokingos fiúba, de amikor felnéztem rá kék szemek világítottak le rám és a szőke haja be volt zselézve első találkozásunk a szakítás után. Nem tudom mit kéne neki mondanom hirtelen a torkomba óriás méretű gombóc nőtt így csak pislogtam fel rá viszont Ő se akart megszólalni, de nem hibáztathatom bár még a sajtósok szerint együtt vagyunk.
-Szia - suttogta.
-Szia - suttogtam lehajtott fejjel.
-Niall - jelent meg mellette Louis mire észrevett. -Em! - Ölelt meg úgyhogy szinte a lábam se érte a talajt, de a válla felett mindvégig Niallt néztem. Amikor letett rám mosolygott és végig mért. -Az első ruha jobb volt, de ebbe is jól nézel ki!
-Köszi haver - mosolyogtam rá, de szememmel mindvégig Niallt bámultam.
-Na, de nekünk mennünk kell meg lessük a vőlegényt - tette Louis a kezét Niall vállára aki mindvégig engem méregetett. -Majd még találkozunk!
Elmentek mellettem, de Niall amikor elhaladt mellettem hirtelen megtorpant és rám nézett aztán megrázta a fejét és tovább ment. Míg el nem tűntek a látótávolságomból figyeltem Őket aztán kifújva a levegőt tovább mentem.
Beléptem a szobába ahol anya, Monica néni, Lily és Robin fogadott.
-Okés mennyire van ki Joey? - pattant fel egyből Phoebe néni.
-Nem annyira - hazudtam aztán Phoebe néni felvette a csúnya nézését. -Jó eléggé ki van akadva, de minden rendben lesz! - Hadartam el gyorsan mire Phoebe néni még idegesebb lett.
-Talán hiba ez az esküvő hisz már nem vagyunk fiatalok - járkált fel-alá Phoebe néni.
-A hiba az lenne, ha nem lenne esküvő - állítottam meg. -Minden a legnagyobb rendben lesz!
-Em - sóhajtott Phoebe néni.
-Hé, ha azt mondom minden rendben lesz akkor úgyis lesz - mosolyogtam rá biztatóan.
-De mi van akkor, ha mégse kéne összeházasodnunk? Annyi jel van - motyogta Phoebe néni mire a többiekre néztem akik megrázták a fejüket, hogy semmiféle jel nincs csak beképzeli.
-Szerintem azok a jelek azt mondják össze kell házasodnotok és hidd el boldogok lesztek amikor a templomba egymással szembe fogtok állni - mosolyogtam rá és belegondoltam milyen érzés is lehet az amikor azzal állsz ott akit igazán szeretsz aki a képzeletimbe szőke és kék szemű. Niall. Igen egyből rágondoltam, hogy mi egyszer ugyanitt fogunk tartani, de ez mind csak mese. Talán mégse Niall az akivel boldogan fogok élni, mint a szüleim. Aztán észbe kaptam hisz még mindig beszédem tart, de teljesen elkalandoztam. -A lényeg, hogy szeretitek egymást és te szereted Őt ahogy Ő szeret téged csak ez számít mással ne törődj!
-Igazad van - helyeselt Phoebe néni mire mosolyogva bólintottam. -Meg kell szöknöm! - Szaladt az ablak felé mire a többiek megfogták.
-Phoebe néni nem erre céloztam - szóltam rá.
-De - kezdte volna el mire Lily közbeszólt.
-Maradsz a seggeden aztán kivonulsz az apáddal - mondta Lily feldúltan, de a végén felsóhajtottam.
-Ez rossz volt - motyogtam halkan.
-Az apám - sírta el magát Phoebe néni.
-Ne ne drágám ne sírj - ölelte át anya. -Minden rendben lesz Ross itt van, vagy Chandler aki bekísér.
-Mi van az apjával? - bökött meg Lily.
-Meghalt - motyogtam az orrom alatt. Alig ismerte az apját, de amikor meghalt emlékszem napokig tűnt el és pedig akkor még gyerek voltam, de tisztán emlékszem a napokra.
-Gyere megigazítjuk a sminked - mondta Robin.
-Phoebe néni nem sírhatsz ez a te nagy napod - öleltem meg nénikémet. -Büszke rád! - Suttogtam aztán elhúzódott és rám mosolygott.
-Minden rendben lesz - ismételt el engem mire bólintottam.
-Elboldogultok? - néztem körben mire mindenki bólintott és még egyszer megöleltem Phoebet aztán intettem a többieknek és az ajtó felé mentem viszont mielőtt kimentem elcsíptem egy beszélgetést.
-Az én lányom - mondta anya büszkén.
-Elmondhatnád neki - suttogta Monica néni. Mit?
-Majd ezek után - hallottam anya hangját aztán megrázva a fejem kiléptem a szobából.
Miután magam után bezártam az ajtót csak álltam ott, mint egy kő szobor elvégeztem a dolgom mindenkit sikeresen megnyugtattam. Hirtelen Luke ragadja meg a kezem és elkezd velem táncolni persze én kedvetlenül csak elhúzóm a kezem.
-Hé az első táncod az enyém - néz rám szigorúan Luke. Igazából az első táncomat úgy terveztem, hogy Niallel fogok táncolni és ezt még szakításunk előtt megbeszéltük, de mivel szakítottunk van egy érzésem ez a tánc se fog beteljesülni.
-Jól van Mosby legyen egy jó napod - bólintottam keserűen, de azért rámosolyogtam, hogy ne legyen neki gyanús.
-Ez az - ugrott boldogan mire felnevettem ezen a majmon. -Amúgy jól vagy? Úgy értem te és Niall..? - Állt meg előttem és komoly arcát vette fel ami nála érdekesen néz ki, de jól esett, hogy megkérdezte bár nem szerettem volna erre válaszolni.
-Jól vagyok, jól vagyok - ismételgettem magam bólogatva.
-Még egy és elhiszem - mosolygott rám mire a vállába bokszoltam játékosan és feljajdult.
A többiek is megjelentek és a szülőkkel elindultunk a templom bejáratához az egész rokon sereg megjelent és mindenki felém tartott.
-Mentsetek meg - kapaszkodtam Louis vállába mire csak nevetett. -Te nem tudod milyen amikor Ők nem vér szerinti rokonok, de össze-vissza gügyögnek neked! - Akadtam ki és még jobban kapaszkodtam belé miközben a fejemet belefúrtam a vállába.
-Emma - hallottam meg mögülem és füleket sértő hangot.
-Kérlek istenem mond, hogy nem - könyörögtem szinte már fohászkodtam isten felé amikor félve megpillantottam az előbbi személyt és már sírtam. -Aaron. - Motyogtam keservesen és már átkoztam ezt az egészet. Ő nem is család tag mit keress itt?
-Emma - rohant felém, de hangja még mindig fülsüketítő volt és a kinézetén még ápolhatna rosszabbul néz ki, mint Niall a kapcsolatunkba. -Hallottam az esküvőről és nem tudtam kihagyni hisz végre láthatlak! - Borult a karjaimba míg az én fejem átváltotta amolyan öljenek meg fejjé. Niallra néztem aki érdeklődve figyelte végig a jelenetet.
-Oh istenem - visította fel Aaron anyja. Baszd ki még ez is! -Emma Geller, de megnőttél! - De te még mindig ugyanolyan, vagy az évek csak rontottak rajtad és a hangodon.
-Chandler bácsi - kiáltom el magam mire megjelenik és fordulna is hátra. -Van itt egy-két vendéged. - Miközben mondom a szavaimat látszólag mosolyogva, de valójában mérgesen ránézve amolyan mi a fenét keresnek itt nézéssel.
-Janice, Aaron - tette az örömöt Chandler bácsi. -Nem hittem, hogy tényleg eljöttök!
-Én se - vigyorogtam morogva aztán eszembe jutottak a többiek. -Srácok ez itt Janice és a fia Aaron. - Mutattam be nekik a két ismeretlen mire félve intettek nekik. Oh majd akkor féljetek, ha egyenesen a fületekbe visít mindkettő.
-Újra kéne kezdened a fiammal - magyarázta fület sértő hangon Janice. Igen 2 napig jártam a fiával életem leghosszabb és legrosszabb 2 napja volt és azt is a bátyámnak köszönhetem.
-Barátom van - vigyorogtam ami egy hazugság.
-Ki? - nézett körbe mérgesen kereste kit öljön meg, hogy én együtt legyek a fiával.
-Öö... - gondolkoztam el hangosan már rég rávágtam volna, hogy Niall, de szakítottunk tiszteletbe kell tartanom.
-Szóval senki remek Aaron bekísérhet a templomba - vigyorgott Janice. Basszus tényleg most, hogy szakítottam Niallel kísérőm sincs, de nem adhatom meg a lehetőséget ennek a nőnek. Gyorsan találj ki valamit Emma! Segítség kérően a fiúkra néztem akik megadták magukat és Niallra néztek aki felvonta a szemöldökét, de bólintottam.
-Én vagyok a kísérője - lépett mellém Niall és megfogta a kezem. -De nem vagyunk együtt! - Tette hozzá mire bólintottunk tökéletesen egyszerre.
-Szakítottunk - tettem hozzám mosolyogva.
-És barátok vagyunk - folytatta Niall.
-És minden rendben van köztünk - ha Ő elkezdte akkor folytattam.
-És... - folytattuk volna mire a fiúk léptek közben.
-Okés ez kicsit kínos, de a lényeg van párja Emnek - szólt bele Louis.
-Minden részlet nem kell - bökte meg Harry Niallt.
-Hát jó gyere fiacskám - ragadta meg Janice Aaron vállát és elindultak. -Ross! Rachel! - Visította Janice. Uh szegények anyáék kezdem Őket nagyon sajnálni, de most Ők következnek viseljék el és öljék meg Chandler bácsit.
Mikor végre minden vendég besétált a templomba már csak mi koszorúslányok és a tanúk álltak kinn. Joey bácsi is besétált aztán Ross nyújtotta Phoebe felé a karját amit egyből elfogadott pedig Ők zárják a sort. Daisy és Ben indult meg először Őket követe Marvin és Penny aztán Sophia és Liam, Pezz és Zayn, Harry és Erica aztán Ellie és Louis tuti Ők közben suttogva szidják egymást. Niall felém nyújtotta karját amit egyből elfogadtam és mi zártuk a sort. Próbáltam nem arra figyelni, hogy Niall szinte minden lépésemet figyel, hanem próbáltam keresni az ismerős arcokat akik mosolyogva figyeltek minket. A fényképező gépek kattogtak rosszabbak voltak, mint a papparizik aztán amikor elváltunk én nekem a helyem Phoebe néni mellette volt aki még nem érkezett meg. A kamera az arcomba lihegett már majd nem felrúgtam a kamerás srácot aztán a tekintettem Niall tekintettével forrt össze arra se lettünk figyelmesek, hogy felszólalt az orgona és megindult a menyasszony. Talán akkor lettünk figyelmesek amikor Joey bácsi átvette apától Phoebe nénit. Mindkettőjük arcán elterült a mosoly és nekem is mosolyognom kellet. Hosszú évek teltek el, de a végére eljutottunk ide, hogy végre Ők is boldogok legyenek. A legboldogabbak.
Niallra pillantottam aki szintén mosolygott rám és a tekintettünk megint eggyé vált olyan volt, mintha én és Ő lennék csak meg a pap. A mi esküvőnk amit eléget és a hamu lett, de azért még álmodozni szabad különben is úgy váltunk el, hogy a következőket mondtuk egymásnak; talán egyszer...
-Ma a szerelem napját ünnepeljük - kezdte el a pap mire Niallra néztem, vagy talán egy szerelem végét és kezdetét.
-Szerelem - morogta Ellie mire Phoebe nézett rá csúnyán.
-Badarság - vágta rá halkan Louis, de Joey nézett rá most elég csúnyán amennyire tőle kitelik.
-Miért szólnak bele? Ne szóljanak bele - suttogta nekem Phoebe mire megvontam a vállam így a következőket már nekik szegezte. -Hagyjátok abba!
A két érintett megvonta a vállát és látszólag kerülték egymás szemkontaktusát, de nem tudtak hazudni eszeveszettül kapaszkodtak egymás pillantásáért. Miért nem veszik észre? Olyan vakok és buták!
Az esküvő kisebb-nagyobb bakikkal, de befejeződött hivatalosan kimondták egymás szemébe azt a bűvös igent és miután gratuláltunk nekik elindultunk az étterembe. Az étterembe érve az ifjú pár akik nem is annyira ifjúk eljárták a hagyományos első táncot míg a többi pár is csatlakozott hozzájuk. Én vártam Lukeot akinek volt egy kis dolga így csak ültem és néztem ahogy táncolnak anyára és apára vezettem a pillantásom akik csodák-csodájára mesebelien táncoltak egymással feszültség és vita nélkül a szemem tovább vándorolt a bátyámra és Daisyre akik szintén felvették az amolyan házasok vagyunk cuki pár táncot. Körbenéztem és az asztalán már csak én ültem és....
-Szabad egy táncra? - nyújtotta felém a kezét egy igen ismerős hang.
Felnéztem szemei csillogtak a szája mosolyra húzódott aztán a szemem letévedt kezeire mindig várták, hogy elfogadjam Őket. Bólintottam és apró kezemet az Ő
nagy kezeibe tettem és már a táncparkettre is invitált. Épp váltottak és
most a John Legend - All of me című száma szólalt felé. Elsőként is a szokásos lassú tánccal kezdtük amikor közelebb vont magához és a kezeimet a nyaka körül összefontam míg az Ő keze a derekamra vándorolt. Arcuk között pár centi távolság volt így csak meredtem bele gyönyörű szép kék szemeibe.
-Remélem nem baj - suttogta mire érdeklődve pislogtam rá. -Nekem ígérted az első táncod!
Szóval nem felejtette el már azt hittem, hogy amiatt ami történt nem fog felkérni így kezdtem arról lemondani, hogy Niall Horan eltáncoltat az egekig aztán vissza.
-Nem baj örülök neki - mosolyogtam rá halványan aztán meg is bántam és elfordítottam a fejem, de tudtam későn.
-Késő láttam a mosolyod - kuncogott és váratlanul megpörgetett miután egyenesen a mellkasára csapódtam. -Imádom a mosolyod! - Suttogta egyenesen az arcomba a leheletétől megborzongtam és igaz szakítottunk, de mégis arra gondolok, hogy most azonnal megcsókolóm.
A zene elhalkult mire szétrebbentünk és a színpad felé néztünk, de Niall egyik keze még mindig a derekamon pihent ami egyébként nem zavart.
-És most akkor egy apuka kedvéért legyen egy apa-lánya táncunk - mondta a zenész mosolyogva mire megjelent előttem apa mosolyogva. -Szóval most adjuk át a helyet az apáknak!
-Szabad egy táncra? - kérdezte apa mosolyogva és felém tartotta a kezét.
-Igen - mosolyogtam rá és megfogtam a kezét. Niall mosolyogva távozott a többi fiúhoz akik onnan figyelték ezt a táncot. Az iskolában voltak apa-lánya táncok, de azok nem ugyanolyanok hisz azok kötelezők én meg azokat utálom, de most, hogy apa direkt kérte ezt a számot tetszik. A szám címe azt hiszem Daddy's Angel volt. Gyönyörű szám és gyönyörű pillanat ez nekünk apával! -Hú apa ezt nem hittem volna, hogy ilyen jól táncolsz! - Kuncogtam mire apa sértett arcot vágott persze nevetve és megpörgetett, de Ő máshogy.
-Tudod ez az első olyan táncunk ami nem kötelező - mosolygott rám.
-Így van és ez a legszebb - mosolyogtam rá.
-Emlékszem amikor kis tipegő voltál már akkor meg volt az első közös táncunk te gyönyörű hercegnős ruhába voltál míg én ugyanilyen öltönybe és a lábamra tetted picike lábad míg megfogtad a kezem és anyád betette pont ezt a számot és táncoltunk - mesélte apa amit még sose mesélt nekem ami furcsa hisz minden egyes kis részletet elmesélt a gyerekkoromból, de ezt nem. Kiéhezve vártam mikor folytassa és a szemeimbe gyülekeztek a könnyeim ahogy elképzeltem. -Talán az volt a legelső táncunk, de most így, hogy már kész felnőtt vagy most veszem észre mennyit változtál azóta. Olyan lettél, mint anyád olyan gyönyörű, de visszasírom azokat a pillanatokat amiket együtt éltünk meg ami csak amolyan apa-lánya pillanat volt. - Láttam apa szemébe, hogy Ő is küzd a könnyeivel ahogy visszaemlékezik rájuk mire rámosolyogtam.
-Mindig a pici lányod maradok és megígérem minden apa-lánya napot megtartunk - mosolyogtam rá könnyes szemekkel. -Szeretlek apa! - Nem bírtam tovább befejeztem a táncot és szorosan hozzábújtam.
-Én is szeretlek kicsim - simogatta a hajamat apa és a fejét a vállamra hajtotta. Neki van a legunalmasabb munkája, de Ő az egyetlen és örök hősöm.
A tánc végezetével apára mosolyogtam és egy puszit nyomtam kissé borostás arcához míg a zenekar betett egy pörgősebb számot most, hogy felpörgesse a tömeget. Én szinte már nagyon benne voltam a bulizásba így csak odapörögtem a többiekhez mire csak nevettek ügyetlenkedésemen.
-Haver te jössz - ragadtam meg legjobb barátom karját mire Ő nevetve ellenkezett. -Ne már Lou ne légy már balfék!
-Em fáradt vagyok - nyavalygott.
-Hé csak most kezdődött az éjszaka buli van - törtettem ki mosolyogva és felugrottam már amennyire tudtam ebbe a ruhába. -Szóval drága barátom most jössz!
-Inkább menj - nevetett Liam mire lepacsiztam vele.
-A következő te leszel Sophiaval - néztem rájuk mosolyogva és elkezdtem ráncigálni Louist a parkett felé. Louis unottan táncolt csiga lassan mire én megráztam, hogy keljen fel és csak nevetett. -Olyan vagy, mintha temetésen lennél. Ki halt meg drága? - Nevettem mire Ő is kuncogni kezdett.
-Em nem vagyok a táncparkett ördöge - mosolygott rám.
-Oh igen pedig egész jól táncoltattok Ellivel - mosolyogtam rá.
-Lebuktam - nevetett és megragadta a karom, hogy felrázzon egy kicsit amitől elfogott a nevetés. Miután befejezte a derekamnál fogva megemelt és megpörgetett a levegőbe amitől még jobban kuncogtam.
-Louis lehánylak - kuncogtam mire letett.
-Táncolni akartál - vigyorgott miközben elkezdett táncolni.
-Bolond vagy haver - mosolyogtam rá.
-Sajnálom Bolond Szőke - mosolygott.
-Szemtelen vagy - nevettem.
-De a legjobb táncos - húzta ki magát tánc közben.
-Oh igen a csípő mozgásod olyan csajos - vágtam rá vigyorogva.
-És én vagyok a szemtelen - szólt rám nevetve mire védekezés képen feltettem a kezem. -Amikor a húgaim szemtelen megbüntettem Őket - kezdte mosolyogva mire én megráztam a fejem, de Ő bólogatott és elfutottam míg a nyomomba volt. -Úgyis elkaplak! - Kiabálta utánam míg én szinte végig futottam az egész termet.
-Túl béna vagy hozzá Tomlinson - kiabáltam hátrafordulva mire neki ütköztem valakinek akik a derekamnál fogva megfogott. Ránéztem és barna nagy szemek vigyorogtak rám. -Liam elengedsz téged nem öllek meg! - Alkudoztam vele mire megrázta a fejét vigyorogva aztán Sophia felé néztem segítség kérően aki mosolyogva megrázta a fejét. Ezek összebeszéltek a kis...
-Viheted Tommo - adott át Liam Louisnak mire Louis megragadott és addig-addig ficánkoltam míg bele nem térdeltem ágyékába.
-Hupsz - szabadultam ki nevetve.
-Ahhh - nyöszörgött Louis a golyóit markolászva.
-Ellie - kiáltottam oda neki mire felém fordult érdeklődve. -Ne kérdezz semmit csak ápold le! - Hadartam el mire Ellie szemei kikerekedtek, de én csak hevesen bólogattam.
-Ápolja le akinek hét anyja van - vágta rá nevetve Ellie.
-Gyáva nyúl - köhécselt Ben.
-Minek hívtál Geller? - fordult Ellie a bátyám felé.
-Nyuszikának, mert nem mered megfogni a pasikád golyóit - vágta rá vigyorogva Ben mire Ellie csúnyán nézett rá és Daisy mögé bújt. -Akkor is az vagy! - Nyújtotta rá a nyelvét.
-Oh igen - mondta Ellie és Louis felé sietett amint elért hozzá belemarkolt Louis nadrágjába mire Louis szemei kitágultak. -Tessék Geller, de nem a pasikám! - Vágta rá Ellie és el is tűnt a szemünk elő.
-Pezza ellopom a párod egy táncra - szólaltam meg pár perc csend után.
-Sok sikert hozzá - mosolygott rám Pezz.
-Gyere Jawadd - ragadtam meg a nyakkendőjét és a parkett felé húztam. Még mindig embereket felébresztő zene ment így ide-oda illegtünk-billegtünk, de Zayn Louisnál is unottabb volt. -Hé Malik pörögj fel, vagy leöntöm a séród vízzel. - Mosolyogtam rá mire Ő megijedt és a hajához nyúlt aztán elkezdett őrülten ugrálni ide-oda.
-Nem tudtam, hogy ennyire szeretsz táncolni - nevetett Zayn.
-Szeretek? Imádok - mosolyogtam rá.
-Új tény Geller kisasszonyról pipa - mosolygott rám.
-Amúgy miért nem táncolsz a menyasszonyoddal? - kérdeztem rá mire elgondolkozott.
-Félek, hogy kinevet és rálépek a lábára - állt meg a tánc közben és elkezdte a parkettát bámulni.
-Zayn te idióta vagy - vágtam rá mire rám nézett kikerekedett szemekkel. -Most odamész és felkéred táncolni! - Utasítottam aztán megragadtam a ruhám és a színpad felé rohantam ahol odaszóltam a zenekarnak és rám néztek. -Kérném a Ross Copperman - Hunger című számát sürgősen! - Hadartam el neki mire bólintott és felkonferálta a számot ami azonnal elindult.
Sikerült a tervem Zayn felkérte Perriet és most együtt táncolgatnak ami olyan édes. Liam is neki iramodott Sophiaval míg Őket követe Harry és Erica is és Ben és Daisy, Marvin és Penny, Luke és a barna pincér csaj, Jack és a szőke pincér csaj. A szülők is neki iramodtak a közös táncnak és az ifjú pár is táncolt újra együtt hisz előtte Ők is táncoltak a többiekkel. Remek számot kértem mindenkit megihlettem vele!
Hirtelen Ellie haladt el mellettem aki Louisnak a karját megrántotta és a táncparkett felé vitte. Ezt haladásnak nevezhetjük?
-Emma - szólított vissza a valóságba a legidegesítőbb hang Aaron. -Jössz?
Már épp fogadtam volna el az ajánlatát mikor Niall állt közénk és Ő is felém tartotta a karját így Aaron keze helyett Niall kezébe helyeztem a kezem. A táncparkett felé vitt és egyik kezét felemelte míg én oda helyeztem, de nem fogtam meg a kezét a levegőbe összekulcsolta a kezeinket és a vállára helyezte. Rámosolyogtam és újra elkezdtük azt amit a zene szétválasztott.
-Az első táncról volt szó - mosolyogtam rá.
-Nem engedhettem, hogy azzal ott táncolj - mutatott a magára maradt Aaronre.
-Köszönöm - mosolyogtam rá szégyenlősen.
-Szívesen - hajolt hozzám közelebb így szinte pár centire voltunk egymástól. Már épp hajolt volna hozzám még közelebb amikor egy váratlan idegen aki ismerős szakított félbe minket. Mibe is? Hisz szakítottunk és most majdnem újra megcsókolt. Igen vágyok arra, hogy újra megcsókoljon, de mégse lenne helyes hisz szakítottunk. Szakítottunk. Ezt észbe kéne tartanom! Kéne, de nem tudom magam türtőztetni a közelében annyira vágyom ajkaira, mintha valami drog lenne szinte függővé váltam.
Elhúzódtam tőle és a váratlan vendégünk felé fordultam aki idegesen tördelte az ujjait. Baj van, nagy baj azon a napom amikor nem kéne semmibajnak lennie mégis van, mert egy esküvőre kell a baj.
*Ellie Stinson*
Ma van az esküvő napja és én mit csinálok? Egy csapat idióta férfira figyelek. Joey elkeseredetten akar kimászni az ablakon amíg mindenki próbálja lenyugtatni, kivéve apámat, aki ciciket rajzolgat.
- Fejezzétek már be. - sóhajtottam és kerestem még egy füzetet és tollat majd leültettem Joeyt és a kezébe adtam a dolgokat. - Tessék rajzolj ciciket. - forgattam meg a szemeimet. Éljenek az érett felnőtt férfiak. Valaki kopogott az ajtón majd benyitott.
- Eli, tudnál jönni egy percre? - dugta be a fejét Louis.
- Megyek. - sóhajtottam.
- De hé! Ő az én Elim! - hallottam meg apu szomorú hangját, de egyből adtam neki egy puszit és utána mentem ki az ajtón. Amint becsuktam Louis letámadta az ajkaimat és közben az ajtónak nyomott.
- Louis. - szakítottam meg a csókunkat és összehúzott szemöldökkel néztem rá.
- Annyira gyönyörű vagy. Elégítsd ki a vágyaimat és én is megteszem. - ebbe meg mi ütött?
- Lou nem hagyom, hogy szétszedd a hajamat és a sminkemet, sokáig ültem értük. - morogtam, de ő újra lekapott.
- Imádom, mikor becézel. - motyogta és a kezemet megfogva húzott be egy üres szobába, ami nagyon kicsit volt és újra nekipréselt a falnak. Jajj, ne már Tomlinson, ezzel megőrjítesz! Hevesen nyúltam az öve után amit kikapcsoltam, lehúztam a cipzárt és benyúltam a boxerébe. - Eli. - nyögte a számba a nevemet.
- Ha már elkezdtük. - lihegtem és elkezdtem kínozni őt, amit eléggé élvezett. Beleharapott a nyakamba és tudtam mire készül. - Nem! Nem hagyhatsz magad után nyomot, mert nem tudom eltakarni, a hajam fel van tűzve. - mordultam rá. Nem válaszolt, de felfogta mivel csak csókokat hagyott mindenhol ahova odafért. - És az én vágyaimmal mi van? - lihegtem és most én csókolgattam az ő arcát. Annyira akartam őt! Már hónapok óta nem feküdtem le senkivel miatta, így nagyon nehéz volt tartanom magam. Egy hangosat nyögtem, ami után Louis nevetve fogta be a számat majd az övével rátapadt az enyémre.
- Ellie, itt vagy? - nyitott be Daisy. - Úristen! Ne haragudjatok! - csukta be egyből az ajtót. - Kéne jönnöd egy kicsit. - kiabálta be. Nem hiszem el, hogy mindig meg kell zavarnia valakinek.
- Ne haragudj. - suttogtam és csak milliméterek választottak el az ajkaitól.
- Majd egy nyugodt helyen. - mondta és megcsókolt, de ez a csók sokkal nyugodtabb és érzelmesebb volt az előbbieknél. Hamar befejeztük és kisétáltam a kis szobából, Daisy pedig egyből visszahúzott a lányok öltözőjébe.
- Váó, csak nem hancúroztál El? - nevetett Perrie. Ó ha tudná, hogy mennyire beletrafált.
- Megcsinálom a hajadat. - mondta Daisy és leültetett a székbe. - Képzeljétek kiket találtam meg a kis szobába egymást falva? A mi kis gerlepárunkat, Louist és Elliet. - mondta Daisy és egy kicsit megtépte a hajamat.
- Áú! Mi bajod van? - kérdeztem megfogva a fejemet.
- Az, hogy ne dőlj be neki! Eddig olyan jól csináltad, hogy Eleanornak el kell tűnnie, hogy együtt legyetek. Ne baszd el, hogy könnyen kapható vagy. - mondta és csinálta tovább a hajamat.
- Már megbocsáss, de eddig ti mondogattátok, hogy adjam be a derekamat. - húztam fel a szemöldökömet.
-De az más. - mondta Erica. Na persze, mindjárt olyan mást adok nekik, hogy három év múlva is emlegetni fogják.
****
Hogy mit csinálok most? Apu elől menekülök, mert nem tudok táncolni, főleg nem apuval, akármennyire is szeretem. Ez az apa-lánya tánc lenne a legrosszabb táncunk a világon.
- El, mit csinálsz? - hallottam meg Tracy néni hangját.
- Én csak, keresem Louist. - mosolygok rá halványan.
- Aha...apád elől bujkálsz? - a lényegre tört.
- Ja.. - sóhajtottam. Mióta felkerült ez a válás ügy, nem mondott egyik szülőm semmit se, úgy tesznek, mintha boldogok lennének és meg sem történt volna az ami megtörtént. Hirtelen megláttam Liamet és hozzá futottam. - Hé haver! Mit csinálsz? - mosolyogtam rá és hátat fordítottam mindenkinek.
- Nem rég beszéltem Daniellel és megbeszéltünk egy találkozót. - mosolygott aranyosan. - De nem randi.
- Persze, nem is gondoltam. - nevettem.
- Azt mondta, hogy szívesen találkozna veled..
- Tényleg? Úristen!! - ugráltam fel örömömben.
- De, ahhoz Londonba kell jönnöd. - szóval itt van a kutya elásva. - Hé Barney! Itt a lányod. - nevetett Liam és már el is tűnt. Apa megfogta a kezemet és a táncparkettre vezetett. A kezemet megfogta az egyik kezével a másikkal pedig a derekamat.
- Végre megtaláltalak. - mosolygott.
- Szeretlek apu. - mosolyogtam és egy puszit adtam neki.
- Ajajj, 13 hét. Büszke vagyok rád. - nevetett.
- Ne már! Ne használd ezt! Nem szeretem, ha kitalálod mikor közösültem valakivel. Amúgy is utálod, ha megteszem. - nevettem.
- Igen, de egy valakinek bármikor oda adnálak. - mondta és a fejével Louisra bökött. Enyhén felé fordítottam a fejemet és láttam, ahogyan csak engem néz. Visszafordultam apu felé és mélyen a szemébe néztem.
- Nem tudom mi ez az érzés, félek ettől az érzéstől, de közben kellemes. Mindent megtennék, hogy eltaszítsam, megszüntessem, de közben azt akarom, hogy örökké tartson. Félek tőle, magától Louistól és nem tudom, hogy miért. - hajtottam le a fejemet és a fekete magassarkú szandálomra néztem. Ehhez társult még egy fekete szűk ruha aminek az ujjai a csuklómig értek, de a szoknya a combom közepéig ért. Ezt visszakaptam Lily nénitől, de csak az esküvő miatt.
- Eli, tudom, hogy félsz az érzéseidtől, de ha így állsz hozzá, akkor mindig is félni fogsz. Louistól pedig felesleges félni. De ha nem döntesz elfogod veszíteni. Na menj táncolni vele. - mosolygott és adott egy puszit. A szám váltott John Lenon Imagine című számára. Mikor Louis elkezdett felém közeledni a szívem kiakart esni a helyéről, de legszívesebben elfutottam volna. A testem magamtól cselekszik és a kezemet már nyújtom felé, mint egy kisgyerek az anyja után. Erre ő is magabiztosabban lép elém és megfogja a kezemet, majd a másikat a derekamra helyezi. Nagyot nyelek a cselekedetén, de annyira jól esik érintése. A szemeimet becsukom és mélyen magamba szívom édes illatát, amire nem csak én mosolyodok el, hanem ő is. Mit művelek? Mi ez az érzés?
- Megijedtél. Félsz tőlem? - kérdezte halkan és meglepődtem eléggé a kérdésén. Félnék tőle?
- Nem, csak az érzésektől. - vallottam be halkan és lehajtottam a fejemet.
- Szóval érzel valamit irántam? - teljesen jogos a kérdés, teljesen jogos. Gyerünk Ellie, most kell bevallanod, hisz veszteni nem veszíthetsz, hisz tisztában vagy, hogy Louis irántad mit érez, max akkor rontod el, ha sokáig húzod a dolgot. A szemeim Harry-re és Erica-ra tévednek, annyira boldogok, pedig nagy a körkülönbség és mégis annyira jól megvannak, aztán rátévedt a szemem szerencsétlen Marvin-ra, aki még mindig nem mondta el az érzéseit Penny-nek, de egyre többet vannak együtt és csak lesi a lány kéréseit. Aztán megláttam Sophia-t és Liam-et, komolyan, ha utálnám a szüleimet könyörögnék, hogy fogadjanak örökbe, annyira kiegészítik egymást és annyira tökéletesek. A szemeim végül legjobb barátnőmre és Ben-re tévedt. Jézusom, én már elkeseredettségemben leakartam feküdni Ben-nel anno a McLaren's mosdójába, mekkora hiba lett volna. Ők minden percben egyre jobban szeretik egymást, mint Lily néniék, nem féltek az érzéseiktől és már jegyesek, bár az esküvőt nem siettetik. Belenéztem Louis kék szemeibe, amik aggodalmat tükröztek és belegondoltam, hogy milyen lenne, ha mi együtt lennénk. Egymás agyára mennénk, vagy nyugodt kapcsolatunk lenne? Soha nem lenne nyugodt, hiszen híres, sőt Londonba is kéne költöznöm. Annyira nehéz vele minden. A szívem zakatolt, már csak attól is, hogy kimondjak egy szót, ami tökre átlagos, de most nagy jelentősége van.
- Igen. - feleltem és úgy érzem, hogy a szívem kiugrik a helyéről most azonnal. Megnyíltam valaki
előtt teljesen, Louis számára már nincsenek falak és zárt ajtók a szívemhez, ahhoz, hogy belátást nyerjen az életembe. Ahogy kimondtam ezt az egy szót minden kinyílt, amin keresztül egyenes utat kapott és a biztonsági ajtók kulcsai mostantól az ő kezében vannak. Eddig kellett küzdenie, ennyit kellett kibírnia, és én eddig tudtam távol tartani magamtól. A szemeiben csillogást véltem felfedezni, ő is érzi, hogy nincs több akadály, de mégsem ért be még a célegyenesbe, de ez nem tántorítja el semmitől. A keze a derekamról átvándorolt az arcomra és elkezdte simogatni puha és meleg tenyerével. Minden barátom és családtagom pillantását éreztem magunkon és a vágy már bennem is felemelkedett, nem bírok tovább várni. - Csókolj már meg. - suttogom és pár pillanat múlva mézédes ajkait megérzem az enyémeken. Apró puszit adott a számra mire a szívem elkezdett vadul verni, de az egész testem remegett mikor újra megszüntette közöttünk a távolságot. Kezem a válláról a karjára raktam és, hogy közelebb legyen hozzá a másik kezemmel belekapaszkodtam öltönyébe. Kezeim automatikusan vándoroltak egyik helyről a másikra és nem bírtam, mikor a nyelve bejutásáért megharapta a számat a térdem megremegett. Nyelvünk csatáját én szüntettem meg, mert már alig kaptam levegőt a sokktól, hogy a számomra fontos emberek mind minket néztek, de el se tudtam, hinni, hogy tényleg ennyi ember előtt megcsókolt. Viszont már nem vonhatom vissza azt, amit mondtam, de lehet nem is akarom, hisz amit ez a srác, férfi elindított bennem egy olyan dolog, amire senki más nem lett volna képes.
Eljött az esküvő napja mégse tudok szívből mosolyogni mivel még az esküvő előtti este napján szakítottunk Niallel közös beleegyezés alapján mivel magunk is rájöttünk miféle szörnyetegek lettünk. Legszívesebben ma ki se jöttem volna a szobámból, de én vagyok a fő koszorúslány és milyen lenne, ha pont én nem jelennék meg. Nem, nem tehetem ezt Phoebe nénivel és Joey bácsival! Pedig semmi kedvem ma emberek közé menni és mosolyogni, mintha minden jól lenne mivel semmi sincs jól.
Felvettem a ruhát amit a lányok kiválasztottak és gyönyörű volt olyan tipikus hercegnőnek éreztem magam benne. A hajamat begöndörítették és itt-ott feltűzték, de azért hagyták hadd omoljon a vállamra míg a sminkemet erősebben, de szépen megcsinálták. A cipővel voltak problémáim, de aztán megtaláltam a tökéletes magassarkút, de elfelejtettem kitörni így megfogok most halni benne.
-Em nagyszerűen nézel ki - térített vissza a valóságba Pezz.
-Mind nagyszerűen nézünk ki - javítottam ki egy nagy mosollyal az arcomon.
-Minden rendben? - jött mellém Dais és megsimítottam a karom mire keserűen rábólintottam egy mosollyal megerősítve.
-Hé lányok fel vagytok öltözve? - tört ránk nevetve Jack miközben eltakarta a szemét.
-Nem épp pucéron szaladgálunk - vágta rá Ellie mire csak megforgatta a szemét.
-Tényleg? - vette el izgatottan a kezét a szeméről és amikor megpillantotta, hogy mind ruhába vagyunk elkomorodott. -Hazug! - Morogta Ellie felé durcáskodva.
-Túl hiszékeny vagy - vigyorgott rá Ellie.
-Te meg hazug - vágta rá Jack.
-Elmondanád mit akarsz? - tártam szét a karom.
-Ja tényleg - kapott észhez és rám kapta a tekintettét. -A menyasszony és a vőlegény téged keress!
-Oh miért? - akadtam ki, de már indultam is volna, ha Jack szólít meg.
-Mindkettő ideges szóval jól gondold meg melyikhez mész előbb - tanácsolt mire bólintottam neki és kiléptem a szobából elindulva elsőként is a vőlegény felé.
Mikor benyitottam a vőlegény szobájába épp mászott ki az ablakon míg apa, Chandler bácsi, Ted és Marshall húzta vissza míg Barney jegyzetelt valamit. Barney felé léptem és megragadtam a vállát és felkiáltott szinte úgy, mint egy lány.
-Ezt többet ne - nézett rám Barney fenyegetően míg én csak mosolyogtam.
-Mi a fészkes fenét csináltok? - kérdeztem csípőre tett kézzel.
-Joey beparázott és szökni akar - magyarázta el apa.
-És Barney jegyzeteli Joey problémáit - mondta Ted mire bólintottam. Mindent értek, vagy mégse, de mindegy.
-Nem, én csak rajzoltam egy cicit - mutatta fel mosolyogva Barney.
-Barney - szólt rá Ted.
-Ne, ne - szólt bele Joey bácsi mire közelebb ment Barney rajzához. -Ezek nem is rosszak! - Vette át a füzetet és elkezdte a cicit kémlelni. -Hol van a legközelebbi sztriptízbár?
-Menjünk - mondta Barney és már indultak is volna el mire én közbe szóltam.
-Hé! - Kiáltottam el magam mire mindenki ledermedt. -Ma lesz az esküvőd Joey bácsi nem mehetsz egy sztriptíz bárba! Barney neked meg feleséged van és gyereked komolyan elmennél? Ne inkább ne válaszolj! Leülni! - Hadartam el mire mindenki leült a kanapéra.
-Mi nekünk miért kell leülni? - kérdezte Chandler bácsi.
-Jogos kérdés, de csak azért, mert ti is mennétek - mondta mire mindenki egyetértően bólintott. -Srácok ez Joey bácsi nagy napja inkább támogatni kéne nem sztriptízbárba vinni! Már mindegyikőtöknek van saját cicije és most Joey bácsi neked is lesz egy ami csak a tiéd lesz. - Oktattam ki mindegyik fiút akik mind egyetértően bólintottak, mint a kis diákok.
-A házi cici jobb - mondta Marshall.
-Te már csak tudod életedbe csak egyet láttál - nevetett Barney.
-Kérdés - szólalt meg a vőlegény mire ránéztünk. -Phoebenek a ruhája kivágott lesz?
-Igen - forgattam meg a szemeim mire elvigyorodott és lepacsizott mindenkivel.
-Emma - futott be Ellie mire az ajtóra néztem. -A menyasszony üzeni, ha nem mész megszökik!
-Mi? Nem - rohant Joey bácsi az ablak felé mire mindenki megragadta.
-Figyeljetek rá - mordultam a rájuk aztán Elliere néztem. -Itt maradnál velük? - Kérdeztem mire bólintott és az ajtó felé mentem.
Elindultam a menyasszony szobája felé és már átkoztam a napot amikor én elvállaltam ezt a fő koszorúslány szerepet. Miközben mentem belebotlottam az egyik szmokingos fiúba, de amikor felnéztem rá kék szemek világítottak le rám és a szőke haja be volt zselézve első találkozásunk a szakítás után. Nem tudom mit kéne neki mondanom hirtelen a torkomba óriás méretű gombóc nőtt így csak pislogtam fel rá viszont Ő se akart megszólalni, de nem hibáztathatom bár még a sajtósok szerint együtt vagyunk.
-Szia - suttogta.
-Szia - suttogtam lehajtott fejjel.
-Niall - jelent meg mellette Louis mire észrevett. -Em! - Ölelt meg úgyhogy szinte a lábam se érte a talajt, de a válla felett mindvégig Niallt néztem. Amikor letett rám mosolygott és végig mért. -Az első ruha jobb volt, de ebbe is jól nézel ki!
-Köszi haver - mosolyogtam rá, de szememmel mindvégig Niallt bámultam.
-Na, de nekünk mennünk kell meg lessük a vőlegényt - tette Louis a kezét Niall vállára aki mindvégig engem méregetett. -Majd még találkozunk!
Elmentek mellettem, de Niall amikor elhaladt mellettem hirtelen megtorpant és rám nézett aztán megrázta a fejét és tovább ment. Míg el nem tűntek a látótávolságomból figyeltem Őket aztán kifújva a levegőt tovább mentem.
Beléptem a szobába ahol anya, Monica néni, Lily és Robin fogadott.
-Okés mennyire van ki Joey? - pattant fel egyből Phoebe néni.
-Nem annyira - hazudtam aztán Phoebe néni felvette a csúnya nézését. -Jó eléggé ki van akadva, de minden rendben lesz! - Hadartam el gyorsan mire Phoebe néni még idegesebb lett.
-Talán hiba ez az esküvő hisz már nem vagyunk fiatalok - járkált fel-alá Phoebe néni.
-A hiba az lenne, ha nem lenne esküvő - állítottam meg. -Minden a legnagyobb rendben lesz!
-Em - sóhajtott Phoebe néni.
-Hé, ha azt mondom minden rendben lesz akkor úgyis lesz - mosolyogtam rá biztatóan.
-De mi van akkor, ha mégse kéne összeházasodnunk? Annyi jel van - motyogta Phoebe néni mire a többiekre néztem akik megrázták a fejüket, hogy semmiféle jel nincs csak beképzeli.
-Szerintem azok a jelek azt mondják össze kell házasodnotok és hidd el boldogok lesztek amikor a templomba egymással szembe fogtok állni - mosolyogtam rá és belegondoltam milyen érzés is lehet az amikor azzal állsz ott akit igazán szeretsz aki a képzeletimbe szőke és kék szemű. Niall. Igen egyből rágondoltam, hogy mi egyszer ugyanitt fogunk tartani, de ez mind csak mese. Talán mégse Niall az akivel boldogan fogok élni, mint a szüleim. Aztán észbe kaptam hisz még mindig beszédem tart, de teljesen elkalandoztam. -A lényeg, hogy szeretitek egymást és te szereted Őt ahogy Ő szeret téged csak ez számít mással ne törődj!
-Igazad van - helyeselt Phoebe néni mire mosolyogva bólintottam. -Meg kell szöknöm! - Szaladt az ablak felé mire a többiek megfogták.
-Phoebe néni nem erre céloztam - szóltam rá.
-De - kezdte volna el mire Lily közbeszólt.
-Maradsz a seggeden aztán kivonulsz az apáddal - mondta Lily feldúltan, de a végén felsóhajtottam.
-Ez rossz volt - motyogtam halkan.
-Az apám - sírta el magát Phoebe néni.
-Ne ne drágám ne sírj - ölelte át anya. -Minden rendben lesz Ross itt van, vagy Chandler aki bekísér.
-Mi van az apjával? - bökött meg Lily.
-Meghalt - motyogtam az orrom alatt. Alig ismerte az apját, de amikor meghalt emlékszem napokig tűnt el és pedig akkor még gyerek voltam, de tisztán emlékszem a napokra.
-Gyere megigazítjuk a sminked - mondta Robin.
-Phoebe néni nem sírhatsz ez a te nagy napod - öleltem meg nénikémet. -Büszke rád! - Suttogtam aztán elhúzódott és rám mosolygott.
-Minden rendben lesz - ismételt el engem mire bólintottam.
-Elboldogultok? - néztem körben mire mindenki bólintott és még egyszer megöleltem Phoebet aztán intettem a többieknek és az ajtó felé mentem viszont mielőtt kimentem elcsíptem egy beszélgetést.
-Az én lányom - mondta anya büszkén.
-Elmondhatnád neki - suttogta Monica néni. Mit?
-Majd ezek után - hallottam anya hangját aztán megrázva a fejem kiléptem a szobából.
Miután magam után bezártam az ajtót csak álltam ott, mint egy kő szobor elvégeztem a dolgom mindenkit sikeresen megnyugtattam. Hirtelen Luke ragadja meg a kezem és elkezd velem táncolni persze én kedvetlenül csak elhúzóm a kezem.
-Hé az első táncod az enyém - néz rám szigorúan Luke. Igazából az első táncomat úgy terveztem, hogy Niallel fogok táncolni és ezt még szakításunk előtt megbeszéltük, de mivel szakítottunk van egy érzésem ez a tánc se fog beteljesülni.
-Jól van Mosby legyen egy jó napod - bólintottam keserűen, de azért rámosolyogtam, hogy ne legyen neki gyanús.
-Ez az - ugrott boldogan mire felnevettem ezen a majmon. -Amúgy jól vagy? Úgy értem te és Niall..? - Állt meg előttem és komoly arcát vette fel ami nála érdekesen néz ki, de jól esett, hogy megkérdezte bár nem szerettem volna erre válaszolni.
-Jól vagyok, jól vagyok - ismételgettem magam bólogatva.
-Még egy és elhiszem - mosolygott rám mire a vállába bokszoltam játékosan és feljajdult.
A többiek is megjelentek és a szülőkkel elindultunk a templom bejáratához az egész rokon sereg megjelent és mindenki felém tartott.
-Mentsetek meg - kapaszkodtam Louis vállába mire csak nevetett. -Te nem tudod milyen amikor Ők nem vér szerinti rokonok, de össze-vissza gügyögnek neked! - Akadtam ki és még jobban kapaszkodtam belé miközben a fejemet belefúrtam a vállába.
-Emma - hallottam meg mögülem és füleket sértő hangot.
-Kérlek istenem mond, hogy nem - könyörögtem szinte már fohászkodtam isten felé amikor félve megpillantottam az előbbi személyt és már sírtam. -Aaron. - Motyogtam keservesen és már átkoztam ezt az egészet. Ő nem is család tag mit keress itt?
-Emma - rohant felém, de hangja még mindig fülsüketítő volt és a kinézetén még ápolhatna rosszabbul néz ki, mint Niall a kapcsolatunkba. -Hallottam az esküvőről és nem tudtam kihagyni hisz végre láthatlak! - Borult a karjaimba míg az én fejem átváltotta amolyan öljenek meg fejjé. Niallra néztem aki érdeklődve figyelte végig a jelenetet.
-Oh istenem - visította fel Aaron anyja. Baszd ki még ez is! -Emma Geller, de megnőttél! - De te még mindig ugyanolyan, vagy az évek csak rontottak rajtad és a hangodon.
-Chandler bácsi - kiáltom el magam mire megjelenik és fordulna is hátra. -Van itt egy-két vendéged. - Miközben mondom a szavaimat látszólag mosolyogva, de valójában mérgesen ránézve amolyan mi a fenét keresnek itt nézéssel.
-Janice, Aaron - tette az örömöt Chandler bácsi. -Nem hittem, hogy tényleg eljöttök!
-Én se - vigyorogtam morogva aztán eszembe jutottak a többiek. -Srácok ez itt Janice és a fia Aaron. - Mutattam be nekik a két ismeretlen mire félve intettek nekik. Oh majd akkor féljetek, ha egyenesen a fületekbe visít mindkettő.
-Újra kéne kezdened a fiammal - magyarázta fület sértő hangon Janice. Igen 2 napig jártam a fiával életem leghosszabb és legrosszabb 2 napja volt és azt is a bátyámnak köszönhetem.
-Barátom van - vigyorogtam ami egy hazugság.
-Ki? - nézett körbe mérgesen kereste kit öljön meg, hogy én együtt legyek a fiával.
-Öö... - gondolkoztam el hangosan már rég rávágtam volna, hogy Niall, de szakítottunk tiszteletbe kell tartanom.
-Szóval senki remek Aaron bekísérhet a templomba - vigyorgott Janice. Basszus tényleg most, hogy szakítottam Niallel kísérőm sincs, de nem adhatom meg a lehetőséget ennek a nőnek. Gyorsan találj ki valamit Emma! Segítség kérően a fiúkra néztem akik megadták magukat és Niallra néztek aki felvonta a szemöldökét, de bólintottam.
-Én vagyok a kísérője - lépett mellém Niall és megfogta a kezem. -De nem vagyunk együtt! - Tette hozzá mire bólintottunk tökéletesen egyszerre.
-Szakítottunk - tettem hozzám mosolyogva.
-És barátok vagyunk - folytatta Niall.
-És minden rendben van köztünk - ha Ő elkezdte akkor folytattam.
-És... - folytattuk volna mire a fiúk léptek közben.
-Okés ez kicsit kínos, de a lényeg van párja Emnek - szólt bele Louis.
-Minden részlet nem kell - bökte meg Harry Niallt.
-Hát jó gyere fiacskám - ragadta meg Janice Aaron vállát és elindultak. -Ross! Rachel! - Visította Janice. Uh szegények anyáék kezdem Őket nagyon sajnálni, de most Ők következnek viseljék el és öljék meg Chandler bácsit.
Mikor végre minden vendég besétált a templomba már csak mi koszorúslányok és a tanúk álltak kinn. Joey bácsi is besétált aztán Ross nyújtotta Phoebe felé a karját amit egyből elfogadott pedig Ők zárják a sort. Daisy és Ben indult meg először Őket követe Marvin és Penny aztán Sophia és Liam, Pezz és Zayn, Harry és Erica aztán Ellie és Louis tuti Ők közben suttogva szidják egymást. Niall felém nyújtotta karját amit egyből elfogadtam és mi zártuk a sort. Próbáltam nem arra figyelni, hogy Niall szinte minden lépésemet figyel, hanem próbáltam keresni az ismerős arcokat akik mosolyogva figyeltek minket. A fényképező gépek kattogtak rosszabbak voltak, mint a papparizik aztán amikor elváltunk én nekem a helyem Phoebe néni mellette volt aki még nem érkezett meg. A kamera az arcomba lihegett már majd nem felrúgtam a kamerás srácot aztán a tekintettem Niall tekintettével forrt össze arra se lettünk figyelmesek, hogy felszólalt az orgona és megindult a menyasszony. Talán akkor lettünk figyelmesek amikor Joey bácsi átvette apától Phoebe nénit. Mindkettőjük arcán elterült a mosoly és nekem is mosolyognom kellet. Hosszú évek teltek el, de a végére eljutottunk ide, hogy végre Ők is boldogok legyenek. A legboldogabbak.
Niallra pillantottam aki szintén mosolygott rám és a tekintettünk megint eggyé vált olyan volt, mintha én és Ő lennék csak meg a pap. A mi esküvőnk amit eléget és a hamu lett, de azért még álmodozni szabad különben is úgy váltunk el, hogy a következőket mondtuk egymásnak; talán egyszer...
-Ma a szerelem napját ünnepeljük - kezdte el a pap mire Niallra néztem, vagy talán egy szerelem végét és kezdetét.
-Szerelem - morogta Ellie mire Phoebe nézett rá csúnyán.
-Badarság - vágta rá halkan Louis, de Joey nézett rá most elég csúnyán amennyire tőle kitelik.
-Miért szólnak bele? Ne szóljanak bele - suttogta nekem Phoebe mire megvontam a vállam így a következőket már nekik szegezte. -Hagyjátok abba!
A két érintett megvonta a vállát és látszólag kerülték egymás szemkontaktusát, de nem tudtak hazudni eszeveszettül kapaszkodtak egymás pillantásáért. Miért nem veszik észre? Olyan vakok és buták!
Az esküvő kisebb-nagyobb bakikkal, de befejeződött hivatalosan kimondták egymás szemébe azt a bűvös igent és miután gratuláltunk nekik elindultunk az étterembe. Az étterembe érve az ifjú pár akik nem is annyira ifjúk eljárták a hagyományos első táncot míg a többi pár is csatlakozott hozzájuk. Én vártam Lukeot akinek volt egy kis dolga így csak ültem és néztem ahogy táncolnak anyára és apára vezettem a pillantásom akik csodák-csodájára mesebelien táncoltak egymással feszültség és vita nélkül a szemem tovább vándorolt a bátyámra és Daisyre akik szintén felvették az amolyan házasok vagyunk cuki pár táncot. Körbenéztem és az asztalán már csak én ültem és....
-Szabad egy táncra? - nyújtotta felém a kezét egy igen ismerős hang.
Felnéztem szemei csillogtak a szája mosolyra húzódott aztán a szemem letévedt kezeire mindig várták, hogy elfogadjam Őket. Bólintottam és apró kezemet az Ő
nagy kezeibe tettem és már a táncparkettre is invitált. Épp váltottak és
most a John Legend - All of me című száma szólalt felé. Elsőként is a szokásos lassú tánccal kezdtük amikor közelebb vont magához és a kezeimet a nyaka körül összefontam míg az Ő keze a derekamra vándorolt. Arcuk között pár centi távolság volt így csak meredtem bele gyönyörű szép kék szemeibe.-Remélem nem baj - suttogta mire érdeklődve pislogtam rá. -Nekem ígérted az első táncod!
Szóval nem felejtette el már azt hittem, hogy amiatt ami történt nem fog felkérni így kezdtem arról lemondani, hogy Niall Horan eltáncoltat az egekig aztán vissza.
-Nem baj örülök neki - mosolyogtam rá halványan aztán meg is bántam és elfordítottam a fejem, de tudtam későn.
-Késő láttam a mosolyod - kuncogott és váratlanul megpörgetett miután egyenesen a mellkasára csapódtam. -Imádom a mosolyod! - Suttogta egyenesen az arcomba a leheletétől megborzongtam és igaz szakítottunk, de mégis arra gondolok, hogy most azonnal megcsókolóm.
A zene elhalkult mire szétrebbentünk és a színpad felé néztünk, de Niall egyik keze még mindig a derekamon pihent ami egyébként nem zavart.
-És most akkor egy apuka kedvéért legyen egy apa-lánya táncunk - mondta a zenész mosolyogva mire megjelent előttem apa mosolyogva. -Szóval most adjuk át a helyet az apáknak!
-Szabad egy táncra? - kérdezte apa mosolyogva és felém tartotta a kezét.
-Igen - mosolyogtam rá és megfogtam a kezét. Niall mosolyogva távozott a többi fiúhoz akik onnan figyelték ezt a táncot. Az iskolában voltak apa-lánya táncok, de azok nem ugyanolyanok hisz azok kötelezők én meg azokat utálom, de most, hogy apa direkt kérte ezt a számot tetszik. A szám címe azt hiszem Daddy's Angel volt. Gyönyörű szám és gyönyörű pillanat ez nekünk apával! -Hú apa ezt nem hittem volna, hogy ilyen jól táncolsz! - Kuncogtam mire apa sértett arcot vágott persze nevetve és megpörgetett, de Ő máshogy.
-Tudod ez az első olyan táncunk ami nem kötelező - mosolygott rám.
-Így van és ez a legszebb - mosolyogtam rá.
-Emlékszem amikor kis tipegő voltál már akkor meg volt az első közös táncunk te gyönyörű hercegnős ruhába voltál míg én ugyanilyen öltönybe és a lábamra tetted picike lábad míg megfogtad a kezem és anyád betette pont ezt a számot és táncoltunk - mesélte apa amit még sose mesélt nekem ami furcsa hisz minden egyes kis részletet elmesélt a gyerekkoromból, de ezt nem. Kiéhezve vártam mikor folytassa és a szemeimbe gyülekeztek a könnyeim ahogy elképzeltem. -Talán az volt a legelső táncunk, de most így, hogy már kész felnőtt vagy most veszem észre mennyit változtál azóta. Olyan lettél, mint anyád olyan gyönyörű, de visszasírom azokat a pillanatokat amiket együtt éltünk meg ami csak amolyan apa-lánya pillanat volt. - Láttam apa szemébe, hogy Ő is küzd a könnyeivel ahogy visszaemlékezik rájuk mire rámosolyogtam.
-Mindig a pici lányod maradok és megígérem minden apa-lánya napot megtartunk - mosolyogtam rá könnyes szemekkel. -Szeretlek apa! - Nem bírtam tovább befejeztem a táncot és szorosan hozzábújtam.
-Én is szeretlek kicsim - simogatta a hajamat apa és a fejét a vállamra hajtotta. Neki van a legunalmasabb munkája, de Ő az egyetlen és örök hősöm.
A tánc végezetével apára mosolyogtam és egy puszit nyomtam kissé borostás arcához míg a zenekar betett egy pörgősebb számot most, hogy felpörgesse a tömeget. Én szinte már nagyon benne voltam a bulizásba így csak odapörögtem a többiekhez mire csak nevettek ügyetlenkedésemen.
-Haver te jössz - ragadtam meg legjobb barátom karját mire Ő nevetve ellenkezett. -Ne már Lou ne légy már balfék!
-Em fáradt vagyok - nyavalygott.
-Hé csak most kezdődött az éjszaka buli van - törtettem ki mosolyogva és felugrottam már amennyire tudtam ebbe a ruhába. -Szóval drága barátom most jössz!
-Inkább menj - nevetett Liam mire lepacsiztam vele.
-A következő te leszel Sophiaval - néztem rájuk mosolyogva és elkezdtem ráncigálni Louist a parkett felé. Louis unottan táncolt csiga lassan mire én megráztam, hogy keljen fel és csak nevetett. -Olyan vagy, mintha temetésen lennél. Ki halt meg drága? - Nevettem mire Ő is kuncogni kezdett.
-Em nem vagyok a táncparkett ördöge - mosolygott rám.
-Oh igen pedig egész jól táncoltattok Ellivel - mosolyogtam rá.
-Lebuktam - nevetett és megragadta a karom, hogy felrázzon egy kicsit amitől elfogott a nevetés. Miután befejezte a derekamnál fogva megemelt és megpörgetett a levegőbe amitől még jobban kuncogtam.
-Louis lehánylak - kuncogtam mire letett.
-Táncolni akartál - vigyorgott miközben elkezdett táncolni.
-Bolond vagy haver - mosolyogtam rá.
-Sajnálom Bolond Szőke - mosolygott.
-Szemtelen vagy - nevettem.
-De a legjobb táncos - húzta ki magát tánc közben.
-Oh igen a csípő mozgásod olyan csajos - vágtam rá vigyorogva.
-És én vagyok a szemtelen - szólt rám nevetve mire védekezés képen feltettem a kezem. -Amikor a húgaim szemtelen megbüntettem Őket - kezdte mosolyogva mire én megráztam a fejem, de Ő bólogatott és elfutottam míg a nyomomba volt. -Úgyis elkaplak! - Kiabálta utánam míg én szinte végig futottam az egész termet.
-Túl béna vagy hozzá Tomlinson - kiabáltam hátrafordulva mire neki ütköztem valakinek akik a derekamnál fogva megfogott. Ránéztem és barna nagy szemek vigyorogtak rám. -Liam elengedsz téged nem öllek meg! - Alkudoztam vele mire megrázta a fejét vigyorogva aztán Sophia felé néztem segítség kérően aki mosolyogva megrázta a fejét. Ezek összebeszéltek a kis...
-Viheted Tommo - adott át Liam Louisnak mire Louis megragadott és addig-addig ficánkoltam míg bele nem térdeltem ágyékába.
-Hupsz - szabadultam ki nevetve.
-Ahhh - nyöszörgött Louis a golyóit markolászva.
-Ellie - kiáltottam oda neki mire felém fordult érdeklődve. -Ne kérdezz semmit csak ápold le! - Hadartam el mire Ellie szemei kikerekedtek, de én csak hevesen bólogattam.
-Ápolja le akinek hét anyja van - vágta rá nevetve Ellie.
-Gyáva nyúl - köhécselt Ben.
-Minek hívtál Geller? - fordult Ellie a bátyám felé.
-Nyuszikának, mert nem mered megfogni a pasikád golyóit - vágta rá vigyorogva Ben mire Ellie csúnyán nézett rá és Daisy mögé bújt. -Akkor is az vagy! - Nyújtotta rá a nyelvét.
-Oh igen - mondta Ellie és Louis felé sietett amint elért hozzá belemarkolt Louis nadrágjába mire Louis szemei kitágultak. -Tessék Geller, de nem a pasikám! - Vágta rá Ellie és el is tűnt a szemünk elő.
-Pezza ellopom a párod egy táncra - szólaltam meg pár perc csend után.
-Sok sikert hozzá - mosolygott rám Pezz.
-Gyere Jawadd - ragadtam meg a nyakkendőjét és a parkett felé húztam. Még mindig embereket felébresztő zene ment így ide-oda illegtünk-billegtünk, de Zayn Louisnál is unottabb volt. -Hé Malik pörögj fel, vagy leöntöm a séród vízzel. - Mosolyogtam rá mire Ő megijedt és a hajához nyúlt aztán elkezdett őrülten ugrálni ide-oda.
-Nem tudtam, hogy ennyire szeretsz táncolni - nevetett Zayn.
-Szeretek? Imádok - mosolyogtam rá.
-Új tény Geller kisasszonyról pipa - mosolygott rám.
-Amúgy miért nem táncolsz a menyasszonyoddal? - kérdeztem rá mire elgondolkozott.
-Félek, hogy kinevet és rálépek a lábára - állt meg a tánc közben és elkezdte a parkettát bámulni.
-Zayn te idióta vagy - vágtam rá mire rám nézett kikerekedett szemekkel. -Most odamész és felkéred táncolni! - Utasítottam aztán megragadtam a ruhám és a színpad felé rohantam ahol odaszóltam a zenekarnak és rám néztek. -Kérném a Ross Copperman - Hunger című számát sürgősen! - Hadartam el neki mire bólintott és felkonferálta a számot ami azonnal elindult.
Sikerült a tervem Zayn felkérte Perriet és most együtt táncolgatnak ami olyan édes. Liam is neki iramodott Sophiaval míg Őket követe Harry és Erica is és Ben és Daisy, Marvin és Penny, Luke és a barna pincér csaj, Jack és a szőke pincér csaj. A szülők is neki iramodtak a közös táncnak és az ifjú pár is táncolt újra együtt hisz előtte Ők is táncoltak a többiekkel. Remek számot kértem mindenkit megihlettem vele!
Hirtelen Ellie haladt el mellettem aki Louisnak a karját megrántotta és a táncparkett felé vitte. Ezt haladásnak nevezhetjük?
-Emma - szólított vissza a valóságba a legidegesítőbb hang Aaron. -Jössz?
Már épp fogadtam volna el az ajánlatát mikor Niall állt közénk és Ő is felém tartotta a karját így Aaron keze helyett Niall kezébe helyeztem a kezem. A táncparkett felé vitt és egyik kezét felemelte míg én oda helyeztem, de nem fogtam meg a kezét a levegőbe összekulcsolta a kezeinket és a vállára helyezte. Rámosolyogtam és újra elkezdtük azt amit a zene szétválasztott.
-Az első táncról volt szó - mosolyogtam rá.
-Nem engedhettem, hogy azzal ott táncolj - mutatott a magára maradt Aaronre.
-Köszönöm - mosolyogtam rá szégyenlősen.
-Szívesen - hajolt hozzám közelebb így szinte pár centire voltunk egymástól. Már épp hajolt volna hozzám még közelebb amikor egy váratlan idegen aki ismerős szakított félbe minket. Mibe is? Hisz szakítottunk és most majdnem újra megcsókolt. Igen vágyok arra, hogy újra megcsókoljon, de mégse lenne helyes hisz szakítottunk. Szakítottunk. Ezt észbe kéne tartanom! Kéne, de nem tudom magam türtőztetni a közelében annyira vágyom ajkaira, mintha valami drog lenne szinte függővé váltam.
Elhúzódtam tőle és a váratlan vendégünk felé fordultam aki idegesen tördelte az ujjait. Baj van, nagy baj azon a napom amikor nem kéne semmibajnak lennie mégis van, mert egy esküvőre kell a baj.
*Ellie Stinson*
Ma van az esküvő napja és én mit csinálok? Egy csapat idióta férfira figyelek. Joey elkeseredetten akar kimászni az ablakon amíg mindenki próbálja lenyugtatni, kivéve apámat, aki ciciket rajzolgat.
- Fejezzétek már be. - sóhajtottam és kerestem még egy füzetet és tollat majd leültettem Joeyt és a kezébe adtam a dolgokat. - Tessék rajzolj ciciket. - forgattam meg a szemeimet. Éljenek az érett felnőtt férfiak. Valaki kopogott az ajtón majd benyitott.
- Eli, tudnál jönni egy percre? - dugta be a fejét Louis.
- Megyek. - sóhajtottam.
- De hé! Ő az én Elim! - hallottam meg apu szomorú hangját, de egyből adtam neki egy puszit és utána mentem ki az ajtón. Amint becsuktam Louis letámadta az ajkaimat és közben az ajtónak nyomott.
- Louis. - szakítottam meg a csókunkat és összehúzott szemöldökkel néztem rá.
- Annyira gyönyörű vagy. Elégítsd ki a vágyaimat és én is megteszem. - ebbe meg mi ütött?
- Lou nem hagyom, hogy szétszedd a hajamat és a sminkemet, sokáig ültem értük. - morogtam, de ő újra lekapott.
- Imádom, mikor becézel. - motyogta és a kezemet megfogva húzott be egy üres szobába, ami nagyon kicsit volt és újra nekipréselt a falnak. Jajj, ne már Tomlinson, ezzel megőrjítesz! Hevesen nyúltam az öve után amit kikapcsoltam, lehúztam a cipzárt és benyúltam a boxerébe. - Eli. - nyögte a számba a nevemet.
- Ha már elkezdtük. - lihegtem és elkezdtem kínozni őt, amit eléggé élvezett. Beleharapott a nyakamba és tudtam mire készül. - Nem! Nem hagyhatsz magad után nyomot, mert nem tudom eltakarni, a hajam fel van tűzve. - mordultam rá. Nem válaszolt, de felfogta mivel csak csókokat hagyott mindenhol ahova odafért. - És az én vágyaimmal mi van? - lihegtem és most én csókolgattam az ő arcát. Annyira akartam őt! Már hónapok óta nem feküdtem le senkivel miatta, így nagyon nehéz volt tartanom magam. Egy hangosat nyögtem, ami után Louis nevetve fogta be a számat majd az övével rátapadt az enyémre.
- Ellie, itt vagy? - nyitott be Daisy. - Úristen! Ne haragudjatok! - csukta be egyből az ajtót. - Kéne jönnöd egy kicsit. - kiabálta be. Nem hiszem el, hogy mindig meg kell zavarnia valakinek.
- Ne haragudj. - suttogtam és csak milliméterek választottak el az ajkaitól.
- Majd egy nyugodt helyen. - mondta és megcsókolt, de ez a csók sokkal nyugodtabb és érzelmesebb volt az előbbieknél. Hamar befejeztük és kisétáltam a kis szobából, Daisy pedig egyből visszahúzott a lányok öltözőjébe.
- Váó, csak nem hancúroztál El? - nevetett Perrie. Ó ha tudná, hogy mennyire beletrafált.
- Megcsinálom a hajadat. - mondta Daisy és leültetett a székbe. - Képzeljétek kiket találtam meg a kis szobába egymást falva? A mi kis gerlepárunkat, Louist és Elliet. - mondta Daisy és egy kicsit megtépte a hajamat.
- Áú! Mi bajod van? - kérdeztem megfogva a fejemet.
- Az, hogy ne dőlj be neki! Eddig olyan jól csináltad, hogy Eleanornak el kell tűnnie, hogy együtt legyetek. Ne baszd el, hogy könnyen kapható vagy. - mondta és csinálta tovább a hajamat.
- Már megbocsáss, de eddig ti mondogattátok, hogy adjam be a derekamat. - húztam fel a szemöldökömet.
-De az más. - mondta Erica. Na persze, mindjárt olyan mást adok nekik, hogy három év múlva is emlegetni fogják.
****
Hogy mit csinálok most? Apu elől menekülök, mert nem tudok táncolni, főleg nem apuval, akármennyire is szeretem. Ez az apa-lánya tánc lenne a legrosszabb táncunk a világon.
- El, mit csinálsz? - hallottam meg Tracy néni hangját.
- Én csak, keresem Louist. - mosolygok rá halványan.
- Aha...apád elől bujkálsz? - a lényegre tört.
- Ja.. - sóhajtottam. Mióta felkerült ez a válás ügy, nem mondott egyik szülőm semmit se, úgy tesznek, mintha boldogok lennének és meg sem történt volna az ami megtörtént. Hirtelen megláttam Liamet és hozzá futottam. - Hé haver! Mit csinálsz? - mosolyogtam rá és hátat fordítottam mindenkinek.
- Nem rég beszéltem Daniellel és megbeszéltünk egy találkozót. - mosolygott aranyosan. - De nem randi.
- Persze, nem is gondoltam. - nevettem.
- Azt mondta, hogy szívesen találkozna veled..
- Tényleg? Úristen!! - ugráltam fel örömömben.
- De, ahhoz Londonba kell jönnöd. - szóval itt van a kutya elásva. - Hé Barney! Itt a lányod. - nevetett Liam és már el is tűnt. Apa megfogta a kezemet és a táncparkettre vezetett. A kezemet megfogta az egyik kezével a másikkal pedig a derekamat.
- Végre megtaláltalak. - mosolygott.
- Szeretlek apu. - mosolyogtam és egy puszit adtam neki.
- Ajajj, 13 hét. Büszke vagyok rád. - nevetett.
- Ne már! Ne használd ezt! Nem szeretem, ha kitalálod mikor közösültem valakivel. Amúgy is utálod, ha megteszem. - nevettem.
- Igen, de egy valakinek bármikor oda adnálak. - mondta és a fejével Louisra bökött. Enyhén felé fordítottam a fejemet és láttam, ahogyan csak engem néz. Visszafordultam apu felé és mélyen a szemébe néztem.
- Nem tudom mi ez az érzés, félek ettől az érzéstől, de közben kellemes. Mindent megtennék, hogy eltaszítsam, megszüntessem, de közben azt akarom, hogy örökké tartson. Félek tőle, magától Louistól és nem tudom, hogy miért. - hajtottam le a fejemet és a fekete magassarkú szandálomra néztem. Ehhez társult még egy fekete szűk ruha aminek az ujjai a csuklómig értek, de a szoknya a combom közepéig ért. Ezt visszakaptam Lily nénitől, de csak az esküvő miatt.
- Eli, tudom, hogy félsz az érzéseidtől, de ha így állsz hozzá, akkor mindig is félni fogsz. Louistól pedig felesleges félni. De ha nem döntesz elfogod veszíteni. Na menj táncolni vele. - mosolygott és adott egy puszit. A szám váltott John Lenon Imagine című számára. Mikor Louis elkezdett felém közeledni a szívem kiakart esni a helyéről, de legszívesebben elfutottam volna. A testem magamtól cselekszik és a kezemet már nyújtom felé, mint egy kisgyerek az anyja után. Erre ő is magabiztosabban lép elém és megfogja a kezemet, majd a másikat a derekamra helyezi. Nagyot nyelek a cselekedetén, de annyira jól esik érintése. A szemeimet becsukom és mélyen magamba szívom édes illatát, amire nem csak én mosolyodok el, hanem ő is. Mit művelek? Mi ez az érzés?
- Megijedtél. Félsz tőlem? - kérdezte halkan és meglepődtem eléggé a kérdésén. Félnék tőle?
- Nem, csak az érzésektől. - vallottam be halkan és lehajtottam a fejemet.
- Szóval érzel valamit irántam? - teljesen jogos a kérdés, teljesen jogos. Gyerünk Ellie, most kell bevallanod, hisz veszteni nem veszíthetsz, hisz tisztában vagy, hogy Louis irántad mit érez, max akkor rontod el, ha sokáig húzod a dolgot. A szemeim Harry-re és Erica-ra tévednek, annyira boldogok, pedig nagy a körkülönbség és mégis annyira jól megvannak, aztán rátévedt a szemem szerencsétlen Marvin-ra, aki még mindig nem mondta el az érzéseit Penny-nek, de egyre többet vannak együtt és csak lesi a lány kéréseit. Aztán megláttam Sophia-t és Liam-et, komolyan, ha utálnám a szüleimet könyörögnék, hogy fogadjanak örökbe, annyira kiegészítik egymást és annyira tökéletesek. A szemeim végül legjobb barátnőmre és Ben-re tévedt. Jézusom, én már elkeseredettségemben leakartam feküdni Ben-nel anno a McLaren's mosdójába, mekkora hiba lett volna. Ők minden percben egyre jobban szeretik egymást, mint Lily néniék, nem féltek az érzéseiktől és már jegyesek, bár az esküvőt nem siettetik. Belenéztem Louis kék szemeibe, amik aggodalmat tükröztek és belegondoltam, hogy milyen lenne, ha mi együtt lennénk. Egymás agyára mennénk, vagy nyugodt kapcsolatunk lenne? Soha nem lenne nyugodt, hiszen híres, sőt Londonba is kéne költöznöm. Annyira nehéz vele minden. A szívem zakatolt, már csak attól is, hogy kimondjak egy szót, ami tökre átlagos, de most nagy jelentősége van.
- Igen. - feleltem és úgy érzem, hogy a szívem kiugrik a helyéről most azonnal. Megnyíltam valaki
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése